Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1901

18 Boldog az, a ki így tudja élvezni a remekműveket, a ki nagy akaraterővel, teljes odaadással lelke édes gyönyörére, nemesítő szórakozására, üdülésére, vigasztalására tudja azokat felhasználni. És a boldogságnak ez az útja senki előtt sincs elzárva. Mert, mint Taine mondja, ha művész mindenki nem is lehet, de műélvező már lehet. Akarjunk, merjünk Ízléssel birni, szoktassuk magunkat a műélvezethez. Eleinte nem baj, ha csak szelídebb fajta affektálás lesz is lelkesedésünk. Majd átmelegszik, átnemesedik az a kissé erőszakolt lelkesedés igaz érdeklődéssé, gyönyörködő hévvé. Segít ebben maga a remekmű. Ha közelebb szállunk hozzá, ő is közeledik és kibontja szépségeit. Akarjunk csak a remekművek barátjai, élvezői lenni, hiszen nem akarunk lehetetlent. Emberi dolog az ízlés, varázsoljuk csak bele szivünkbe. Vegyük eleinte, ha máskép nem bírjuk, csak a viselkedésünkre, ajkunkra, majd lelkünkbe is leér és gyökeret ver. Beleragyog az ízlés sugara szivünkbe is, csak szeressük a remekírókat, csak vezettessük bele magunkat jóizlésű emberektől az ő szellemükbe, vezettessük magukat saját erős akaratunkkal, figyelmünkkel, kitartó türelmünkkel. Nagy lesz a jutalmunk. Bizonyára sokan vannak a mélyen tisztelt szülők között is olyanok, a kik a legnagyobb gyönyörrel gondolnak életük azon idejére, a midőn a hazai és a külföldi irók remekműveinek élvezetétől ittas volt a lelkük. Egyes munkákra való visszaemlékezésük olyan édes, olyan ellenállhatatlanul vonzó, hogy leikök újból és újból szeretne rajtok mulatni. Igen, vannak olyan könyvek, a melyeket elolvasunk egyszer, kétszer, elolvasunk sokszor. A szép varázsereje csábit ezekben minket és nem tudunk vele betelni. Ugyanezt a vonzalmat a szép iránt tapasztalhatjuk a gyermekeknél is. Ha nagyon érdekes könyvet olvas a tanuló, az első olvasásnál minél előbb szeretné tudni, mi lesz kedves hősével, milyen lesz a történet vége. Csaknem szalad a sorokon és lapokon keresztül és boszankodva látja, hogy a következő fejezetben egy mellékeseményről van szó, a melyen futva-fut át, hogy kedvelt és féltett alakját feltalálhassa. Az egyszeri átolvasás csak kíváncsiságát elégíti ki, a második olvasásnál már maga is álmélkodva látja, hogy mennyi sok, szép, uj dolog tárul szemei elé, a melyek az első olvasás alkalmával elkerülték figyelmét. Önmagán tapasztalja, hogy egy könyvet többször is lehet élvezettel olvasni. Vissza is tér gyönyörködni hozzá épen úgy, mint a szenvedélyes utazó a megbámult vidékre. Ebben az élvezetében ne korlátozzák a szülők a tanulót, hanem inkább buzdítsák, hogy a mit szépnek talál, olvassa el többször is; ha nem is az egé-