Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1901

14 művészet, költészet és tudomány e kiapadhatatlan forrására. A művészet, mely az aegei tenger azurkékszínű habjaitól körülnyaldosott félszigeten virágkorát élte egykoron, e könyv segítségével belopta a műérzést, a szép iránt való szeretetet a mélázó, finom érzésű fiú kebelébe. És a félszemű gyermek kiment a város egyik homokbuczkájához és ott társaival felépítette Athént, akropolisával és parthenonjával együtt — homokból. Ugyancsak a széltől felkavart homok képezhette az aegei tengert is, mely haragvó hullámaival a pyraeusi kikötő partozatának falait verdeste. A lelkesülő gyermek képzeletének bűvös hatalmú ujja azonban nemcsak a várost építette fel, hanem benépesítette azt hősök szobraival, nagy emberek síremlékeivel, melyekben az innen-amonnan összeszedett csontok Marathon, Salamis hőseinek csontjait jelképezték. E szobrok és síremlékek előtt aztán a leendő szónok beszédeket tartott Miltiadesről, Themistoklesről s Athén többi hőseiről, kiket Cornelius Neposból tanult meg tisztelni és szeretni. A várost a maga homok-akropolisával, szobraival és síremlékeivel együtt távoztok után széthányta természetesen a Hortobágy felől sivító szél, vagy a csintalanabb pajtások keze; de azt az érzést, mi e városépítés, ez ábrándozás és szónoklás után visszamaradt, nein birta semmi kiirtani. Ez érzés az antik görög élet és művészet szeretete volt. Az ott elhangzott szónaklatok pedig a későbbi nagy szónok gyermekkori szárnypróbálgatásai, első sikerei voltak* Ha a becsület fogalmával a jó könyvek útján ismertetjük meg a gyermekeket, akkor őszinte és nyílt lelkületüket a becsületesség rendíthetetlen paizsával övezzük fel. Semmi sem hozza őket zavarba, semmi sem tántorítja meg. Tiszta lelkük, melyet az emberekkel való érintkezés eredeti zománczától még meg nem fosztott ; mely előtt az alkalmazkodás, alku és elővigyázat még ismeretlen, sajátságos érzékkel bír az igazság iránt és abban hajthatatlan. Igazságos itélőbírák, mert még nem vesztegette meg őket az élet. Olyan a lelkük, mint az a hangszer, melyet rosszul hangolni sohasem lehet; hasonló a hangvillához, mely a legkisebb ütésre megadja a valódi hangot és figyelmeztet bennünket, hogy mennyire eltértünk tőle. A mit a gyermek hall vagy olvas, az foglalkoztatja képzeletét is. Élvezi az olvasmányt. Az olvasvány által nyújtott szellemi élvezetnek lényege pedig egyedül abban rejlik, hogy az olvasó képzelete utána teremti, kiépíti az író által elmondott eseményeket, helyzeteket. Épen ezért minél élénkebben és szemléletesebben tudja festeni tárgyát az * Jancsó Benedek : Kölcsey Ferencz élete és művei. 15. lap.