Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1901

13 A példák hatása leírhatatlan becsű a fiatal olvasóra. Megtanulja olvasmányaiból a jót, az erényt, a becsületet szeretni és követni, a hibát és a bűnt gyűlölni és kerülni. A jó felmutatása nem kevésbbé vezet czélhoz, mint a rossz ostorozása. Az öröm, a bánat, a gyönyör és a harag, a mit az ifjú olvasó az olvasmány alapján átérez, maradandó nyomokat hagy lelkében. Ha ehhez a maradandó hatáshoz a különféle veleszületett hajlamokat is hozzáveszszük, meg fogjuk érteni, hogy az ifjúkorban a jó olvasmányok valakit egész életére jóvá, a meg nem felelő olvasmányok pedig egész életére szerencsétlenné tehetnek. Azért csak az az olvasmány lesz megfelelő, melyben az erkölcsi világrend és annak állandó győzelme igaz, élénk színekkel van festve. Az ifjú olvasónak képzeletben örömet kell éreznie, valahányszor hősének erkölcsi igaz öröme van, de szenvednie is, bűnhődnie is kell, valahányszor ezt hőse az erkölcsi igazságszolgáltatás szerint megérdemli. A félelem és remegés, a gonosznak a gyűlölete, a bűn nyomában járó büntetés átérzése, a keletkező szánalom, az olvasás közben előtörő könnyek, szóval minden lelki megindulás, melyek a bűn festésére keletkeznek, idővel oly indító okokká erősödnek, melyek az akaratot a bűntől megoltalmazzák.* A könyvben szereplő személyek és előforduló cselekedetek közvetlenebb és mélyebb hatással vannak a tanulókra, mint az életben látottak, mint a körülöttük történők. Mert a gyermek inkább a szivével olvas, mint az eszével. Ha tehát olvasmányában valami nemes alak szerepel és annak a tetteit olvassa, nemes felbuzdulás száll az ő lelkébe is. Sokkal közvetlenebbül érzi a szép példa emelő hatását is és esetleges más példákból a bűn iránt való undort és megvetést is, mintha mindezt az életnek általa alig áttekinthető és így tisztán fel sem fogható színpadján látná végbemenni. A példa óriási befolyással van a gyermek-olvasóra. Ranke, a nagy történetíró, életrajzában fölemlíti, hogy tanulókorában Homér munkáinak hatása alatt egész gyermekcsoport görög és trójai hadseregre oszlott és felosztván egymás között a hősök szerepeit, megindultak a kemény tusára. I. Napoleon Plutarchot olvasta mohó vágygyal és saját bevallása szerint abból szívta magába azt az ellenállhatatlan vágyakozást, hogy az ő élettörténete is megi rassék valaha.** Kölcseyt Cornelius Nepos olvasása vezette be a klassikus kor eszméinek világába, belőle alkotta meg ideálját s általa tanulta meg tisztelni a lángészt, a dicsőséget és a hazaszeretetet. E könyv irányozta figyelmét Athénre, az ókori * Szitnyai Elek : Ész és sziv. 167. I. *

e Dr. Neményi Imre: Ifjúsági könyvtárak és olvasmányok a nevelés szolgálatában. 147. 1.