Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1900

86 már a végső útját járja. Sehol sem oly szembeszökő ízetlensége és teljes elzüllése, mint Itáliában. A mit kiállítottak, azoknak legnagyobb része csak „kozmopolita elerőtlenedés szomorú sóhajtozása. Nagy fáradtság, nagy közöny, anekdotaszerű dolgok óriás vásznakra festve, vagy bonbonos skatulyákra illő pepecselő pingálmány", ezek jellemzik a mai olasz művészetet. Csupán Segantini mentette meg az olaszokat a teljes kudarcztól és ez is csak félig olasz. Ez a kicsinyszerűség jellemzi szobraikat is. Mintha nagy gondolatuk sem volna; mintha nem bíznának önmagukban, hogy valami nagyobb szabásút is alkothatnak, pedig technikájuk kitűnő és kifogástalan még azokban a semmitmondó alakokon és jeleneteken is, melyeket olcsó pénzen vesztegettek pavillonjukban. Még szegényebb, szinte sajnálatos a spanyol szakasz. Beavatottak mondják, hogy csak a jól protezsált spanyol művészek kerülhettek be, sok kitűnőség, mint Zuloaga kiszorult. Annál sajnálatosabb. Ha nagy is a szegénységük, legalább akkor tartanának össze, mikor a világ elé kell állítani azt a kis értéket, a mi ínég akad hazájukban. Hogy Portugália nem előzi meg Spanyolországot, ez érthető. Nagyon is messziről követi. De a dolog nagyon érdekes, meglepő. Mintha a kis Portugáliának csak egy művésze volna és az maga az uralkodó, I. Carlos király. Sok képet állított ki és versenyez az érdemes Souza Pintoval is. Németország, mint mindenütt, úgy itt is az inpozánst kereste. A képek keretei, a márvány-utánzatú teremoszlopok és nehéz függönyök, a tompított világítás, mind német specziálitás és hatást vadászó rafinéria. De van is hatásuk, kivált Lenbach arczképeinek; alakjaik élnek, mozognak és beszélnek; az öreg Mommsen csakhogy ki nem kel a keretből. Szobrászati művekből megdöbbentő a hatása Begas Káin és Ábeljének és Eberlein Ádám és Évájának. A kis Belgium a milyen szorgalmas és törekvő a köznapi étetben, époly ambicziózus művészetében. Kis helyet adtak neki, de ezt megállotta derekasan. Nem is csoda. Oly művész, mint Struys, nemcsak Belgiumnak első festője, de párhuzamban halad a legnagyobbakkal. Vagy Courtens, a jeles tájfestő, ki mindent megad a képein, még a levegőt is szinte megérezzük rajtuk. Vagy Stevens, kinek művei maguk egy kis kiállítás számba mennek. Mennyi csodálója volt még Meunier nagy szoborcsoportjának, ezeknek az erős, durvakezű, durva és jólelkű, törődött és atlétatermetű szocziálista munkásoknak. A munkások ráismernek bennük önmagukra és bizony nem jó gondolatokat forgathatnak elméjükben; a pénz emberei mintha félnének tőlük, elsietnek. Nagy igazság, nagy is a hatása. Belgium mellé került Hollandia. A rendezők mintha összeakarták volna