Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1900

87 hozni a régi haragos házasfeleket, kiket ínég a bécsi kongresszus adott össze, de a kik sehogy sem tudtak egymáshoz szokni, míg csúnya válás lett a vége. Nehéz eldönteni, melyik vezet itt a versenyben ? Mert Hollandiának is oly művésze szerepel itt, az öreg Israels, kit a művészek nagy száma a legnagyobb élő festőnek tart. Egyik képe az „ószeres" mindenkinek föltűnik. Megkapó dolog, a mint az öreg zsidó türelmesen üldögél régi vasak, esernyők és más ócskaságok közepette és lesi a jó szerencsét. E mellett a többi igen szép és hangulatos tájkép másodrangúvá lesz. Anglia kiállítása első tekintetre a különczködés erejével hat, de jobban megfigyelve önálló művészetet produkál. Valamikor, nem is olyan nagyon régen, csak utánoztak; most eredeti és mindenekfölött faji karakterű és igazi művészi alkotásokkal lépnek föl és ma már mindenki elismeri, hogy a portrait-festés terén az első helyen állanak. Alma Tadema neve közisineretű, Orchardson, Swan, Stokes és Walter Crane nemkülönben. Akvarelljeik e nemben elsők voltak a kiállításon. Oroszország, a nagy szövetségestárs sokat küldött, de nem mind értékes művészi szempontból. Igen szép Malliavine képe, a hol egy sereg kaczagó parasztleány szalad. Szinte visszhangzik a terem a jóízű kaczajtól, oly élénk. A szobrászatban annál nagyobbak, mert az ő emberük, a halhatatlan Antokolsky a jelen idők legnagyobb mestere. A svédeket Zorn, a norvégeket Thaulow, a dánokat Kroyer művészete mutatta be. Eredetiségével hat a japánok ősfestészete, vagy annak még most is dívó módszere, a tökéletes részletezés és rajzolás, de minden prespektíva nélkül. Amerika mondhatni elsőrangú versenyző volt. Művészeik a régi olasz és a modern franczia festők iskoláiban tanultak s ma már művészi eredetiséggel követelnek helyet a legelsőrangú művészek közt. Maguk a francziák is tisztelettel emlegetik egy Whistler, Sargent, Innes, Corot nevét, mint régebbi és ujabb festő matadorokat. A képzőművészetek szentélyéből vegyük utunkat most az iparművészet pavillonjaiba az Esplanad des Invalideson. Legnagyobb rész jutott a francziáknak, de azért nem voltak szűkmarkúak más nemzetekkel szemben sem. Részletes vizsgálat és megfigyelésről szó se legyen, csupán általános megjegyzéseket és saját impressziómat vetem papírra. Az élet czélszerűségének és szépségének elengedhetetlen postulátuma a jó, szép és azért nem drága házi berendezés. Nem a felső tízezerről van szó, kik pénzzel győzik a legnagyobb költségeket, hanem a jó középosztályról. Éppen ennek nem felel meg a francziák bútorkiállítása. Az excentrikus külsőre való törekvés, a rikító színezés, a banalitás, a czélszerűtlenség, a gondolatnélküi