Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1900

68 múlva újra a föld gyomra fogad be. FöJlélekzünk s megkönnyebbülünk, midőn e félelmetes világból az utcza nyüzsgő világába följutunk. Ne gondolja senki sem, hogy London utczái nagyszabásúak, fényesek, ragyogók. E tekintetben Európa nagyvárosai fölötte állanak. Annál megkapóbb, annál érdekesebb és "változatosabb azoknak élete. Ez az élet a szerint változik, hogy melyik városrészben, sőt melyik utczában van. Mert más a City élete, más a Westendé, a csöndes squareké, más a zug-utczáké vagy a tolvaj-negyedé, vagy a dockoké és így tovább. Legmozgalmasabb a City. Az üzletek és raktárak városa. Mintha annak a néhány millió embernek mindennap itt kellene megfordulnia, oly bámulatos a forgalma. De csak nappal. Este vonatok röpítik haza a kereskedővilágot meszszebb fekvő tűzhelyeikhez s azért éjjel négyezer ház a Cityben üresen áll. Egy nyugalmából fölvert hangyaboly ez a városrész, hol mindenki fut, rohan a dolga után, mintha minden pillanattól függne élete és boldogsága. A társaskocsik teteje s nemkülönben belséje tömve utassal s néha valóságos harczot kell folytatnia az embernek, ha neki megfelelő kocsit pillant meg. Mert ezek nem állnak meg az utas kedvéért, legföljebb ha megakad a közlekedés. Itt a kapaszkodó, a kúszó-mászó ügyesség a szükség hatása alatt rohamosan kifejlődik. A lovak patáinak tompa dübörgése, a nehéz kocsik még tompább zaja összevegyül a kalauzok, az árusok, a járókelők zajával, lármájával vagy kiáltozásnak beillő beszédjével s a kábító hatás napok után sem szűnik. Ha gyalog kell megtennünk egy-egy darab utat a forgalomnak ez Eldorádójában, ugyancsak megfizetünk azért a tapasztalatért, mit így szerzünk. A járdák a szó szoros értelmében zsúfolásig vannak járókelőkkel, vagy holmi mozgó üzletekkel, hol minden apróság és haszontalanság kapható; nagy komolysággal lépkedő zászlóvivőkkel, kik reklámot hordanak zászlóikon minden képzelhető háziszer vagy divatczikkről; mellükön és hátukon óriási reklámtáblákat czipelő csepűrágókkal, kiknek írásai megmondják az idegennek, hol verheti el pénzét gyorsan és hatásosan; hol lehet étkeznie olcsón és kitűnően, — ehetetlen kotyvalékjaik nem magyar gyomornak valók — és mi ezek közt bukdácsolunk, jobbra-balra ugrunk, lökést fölfogunk s visszaadunk, mert nekünk is sietős lesz a dolgunk, lévén ez a sietség oly nyavalya, mely ragadós. Akkor gyűlik meg legjobban a bajunk, ha az utcza másik felére kell átjutnunk. Nagy, széles utczákban ez nem nagy dolog. Jó láb és jó szem kell hozzá. De itt ez is kevés. Az utczák szűkek, a forgalom elképzelhetetlen. Még a benszülött londoni is nagyon megnézi, mikor rohanhat keresztül veszély nélkül a másik oldalra. Hát még az idegen, a kinek fejében mindig ott kisért az a húszas szám, a mennyit naponta kocsi üt el. Legtöbb esetben lehetetlen az