Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1900

67 III. Régi arab közmondás, hogy „a ki nem látta az Alhambrát, az nem látott semmit." Szinte párhuzamban mondhatjuk, hogy a ki nem látta London forgalmát, annak nincs fogalma az igazán nagy forgalomról. Hogy mennyire relativ a forgalom fogalma, itt látszik meg legjobban. Hányszor mondjuk a mi liliputi városainkról, hogy nagy a forgalma egyik-másiknak. Mit mondjunk Londonról ? Az örökké nyüzsgő, zsibongó élet városa ez, hol senkisem pihen; mindenki rohan, mindenki dolgozik: még a naplopó is a maga módja szerint. Kinek volna türelme csak ahhoz, hogy a hatalmas London-Bridge sarkán megállva, csak egy fél óráig számítaná meg az ember- és kocsiforgalom egyedeit, a folyton tovahullámzó emberáradatot, mikor egy nap leforgása alatt átlag húszezer kocsi és százhúszezer gyalogos halad rajta keresztül! Ez a híd erő és nevezetesség tekintetében elsőrangú. Vasból és gránitból készült nagyszerű alkotmány, mely immár hetven év óta oly szilárdan áll, mint a rhodusi kolosszus. Ötvenkétmillió koronát nem hiába dobtak ki az angolok. S hogy egy darab nemzeti büszkeséget is csatoljanak a hidhoz, a légszeszlámpákat azokból az ágyúkból öntötték, a melyeket a francziáktöl szedtek el a spanyol háborúban. E nagyszabású hídon kívül még tizennyolcz és két alagút köti össze a város részeit. Magán a Themsén 300 nagyobb gőzhajó és 20 ezer kisebb hajó közvetíti a közlekedést. A közlekedés főeszköze mégis a vasút. Ennek a hálózata oly kiterjedt, hogy magában a városban 18 központi pályaudvara és 300-nál több vasúti állomása van. Pedig a földalatti London forgalmát még hozzá se vettük. Micsoda élet van itt a föld alatt! „Egy bűvös alvilág, soha nem látott jelenségekkel, mely alvilág titokzatos zajtól visszhangzik és melyben csak úgy nyüzsög az emberi, állati, pneumatikus, hidraulikus és villanyos élet." Valóságos város ez a föld alatt, hol ezren és ezren élnek, mint vakondok az ő nyirkos odúikban, nélkülözve a nap fényét s éltető erejét; a hová még a házi állatok sem tudják őket követni s elpusztulnak, ha ide erőszakolják, csak egyedül egy macskafaj, mely már egészen aklimatizálódott s a melynek a nap fénye volna terhére. Út és utcza, minden kigondolható vezeték és vasút halad egymás mellett vagy kereszteződik. Csodálatos az a merészség s az az ügyesség, a melylyel mindezt megépítették. Mert nem elég, hogy valóságos vasúti hálózata van Londonnak a föld alatt, de ezalatt még egy emelettel a föld gyomra felé még egy ily hálózata van. Bizonyos remegés szállja meg az embert, midőn vele szemben robog a félelmesszemű szörnyeteg s már-már egymáshoz érnek, midőn hirtelen alattunk eltűnik; majd fölfelé emelkedünk s a város útczái fölött haladunk s egy perez 5»