Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1900

58 apátsággal. Barry Károly tervezte kései gót ízlésben s 1840—52-ig fölépítette 3 millió font sterlingért. Szobája van 1100, udvara 11, főtornya a Viktória-Tower 103 méter magas, főhomlokzata, mely a Themsére néz, 274 méter hosszú. Az óratornyokon az óra­lap átmérője 28 méter, a perezmutató 3'5 méter hosszú. Azt mondják, hogy az óra fölhúzása öt óráig tart. A lordok házának termei fényesek és ragyogók, a Westminster-hali törté­nelmileg nevezetes. Mindjárt a főbejáratnál fekszik. Itt történt hajdan a koroná­zás, itt ünnepelték és itt ítélték halálra I. Károlyt; itt proklamálták Cromwellt; itt ítélték halálra Morus Tamást, a hitéhez hü kanczellárt; Essex grófot, a „szű­zies" királynő, Erzsébet kegyenczét; Fowkes-ot, ki csekély 900 mázsa lőporral akarta felrobbantani az egész parlamentet. A falak mentén áll szobra Máriának, a „véres"-nek, ki visszaadta a kölcsönt a protestánsoknak s vérpadra küldte a jellemtelen Cranmert; itt van 1. Jakab, I. Károly, II. Károly, III. és IV. Vilmos, meg IV. György, a „nagy kártyás" és „nagy föltaláló" szobra, ki hosszú fejtö­rések után a czipőcsattoknak más alakot adott, mert megfordította helyzetüket. Egyebet róla csak hasonló fejtöréssel lehetne kisütni. A parlament előtt áll Cromwell szobra. Alacsony, közönséges alak az ő nagy kalapjával és még nagyobb csizmáival, karddal és könyvvel kezében, alatta oroszlán pihen. Tigris vagy hiéna jobban illenék oda, de hát az angol dicsőség csak nem mondhatja meg az igazat! Mellőzve a nagy profán épületek néhányát, mint a Guildhallt, a Városhá­zát, a Főpostahivatalt, a Tőzsdét, Buckingham palotát, sőt a White hallt is, mely I. Károlyig királyi palota volt, a színházakat és képcsarnokokat, inert külső szépség tekintetében bizony hasonlókat sokat láthatni más nagy városokban is; tekintsük meg a történelemnek egy nagy emlékét, a Towert. A Tower ősrégi vára és állami fegyháza Angliának. Hatalmas épület, „öregségtől megszürkült és sok lelkiismeretfurdalástól megrepedezett" falakkal. Hatalmas épület, mely fénynek és pompának, ünnepségnek és gyászszertartások­nak, gaztetteknek és kivégzéseknek színhelye volt. Megborzong az ^ember testé­ben, megrendül lelkében, midőn a véres idők e szomorú emlékű kolosszusa előtt megáll s megpillantja a rozsdamarta kaput, melyen többször haladt be az igazságtalanság, a jogtalanság, a kegyetlenség és a boszú, mint az igazság, a jog, a kegyelem és a megbocsátás. Hogy ki tette le e borzalmas épület alapját, nem tudja senki. Az első tör­téneti emlék, mely 1100-ból való, egy Ralph Flambard lovagról beszél, ki fog­ságából, a melyet Towerben töltött, ekkor szabadult ki. Hány elítélt sóhajától visszhangzottak csarnokai és odúi e félelmetes szörnyetegnek; micsoda véres napokról beszélhetnének azok a kövek, izmai e szörnynek, míg végre 1818-ban

Next

/
Thumbnails
Contents