Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1900

51 mellékhajót választják el. Megemlítendő még a Place Royaleon épült ó-stilű st. Jacques sur Caudenberg templom, melyet a konvent idejében az „Ész" tiszteletének emeltek. Egyéb épületei közül kiemelkedik még a börze s a királyi színház. Tudományos és művészeti intézetei, nemkülönben jótékonysági épületei is tekintélyes számúak. Legszebb az egyetem s legértékesebb a múzeum. Szobrászati gyűjteménye tekintélyes, bár a szobrok legnagyobb része csak másolat. — Meglepően szép eredetiekkel szerepelnek Boure, Kessel, kivált Van Hovenak van két megragadó szobra, a megvesszőzött s a boszúvágyó rabszolga. Annál nevezetesebb a képtára. A németalföldi iskola itt van képviselve legnagyobb számú példányaival. A mesterek s a kisebb-nagyobb tanítványok egymás mellé sorakoznak. Minden más iskola is szerepel eredetiek és másolatokkal, mint a velenczei, a spanyol, a római, bolognai, génuai, nápolyi; az elsőség mindenesetre a flamand, a flandriai iskoláé. Tekintsük meg. Az építészet és szobrászat újjáalakulásának dicsősége Olaszországé. A festészet tökéletesítésének dicsősége Németalföldnek jutott. Ez a kis ország, mely a XV. századig művészet tekintetében nem tűnik ki, most egyszerre, mint fényes csillag jelenik meg a festészet egén, mint czikázó villám a sötét éjben, mely gyújt és világít. Tökéletesíti az olajfesték készítését és képírásra alkalmazza. „A természethűség s annak egyik eszköze, az olajfesték, adja meg Németalföldnek a jogczímet, hogy a reneszánsz képírás történetét megnyissa." Az olajfestéket már régebben is ismerték, de mert lassan száradt, nem használták képfestésre. A németalföldi festők épen ezt a tulajdonságát használták ki, a lassan száradó s az általuk már tökéletesített olajfestéket még magán a képen is keverték s így az élénkség és a színezés kimondhatatlan skálájára tették figyelmessé a művészvilágot. Németalföld tehát a festészet teknikai részét befejezi. Ezentúl a művészek a természetességre törnek és egyéniségük minél teljesebb érvényesítésére. Ez egyéniségek adják meg lassankint az irányt, melyet követni kell, iskolát alapítanak, melyben sajátlagos, nemzeti, művészi egyéniségüket kifejtve, merőben különállókká válnak. Ilyen fejlődési fokozatra ment át a németalföldi iskola, melynek képviselői a múzeumban oly szépen sorakoznak egymás mellé. Az elsők közt van Jan van Eyck, kinek színei élénkek, változatosak s a mellett lágyak, szinte olvadékonyak ; alakjain a természethűség ömlik el, a legapróbb részletek is gondosan kidolgozva. Pedig ő benne még nem érte el a németalföldi iskola a tökélyt. Az ő képeinek összbenyomása még nem teljes; nem a kép főjellemét adja vissza, hanem inkább a részletek teljes kidolgozását. 4*