Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1900

48 házasította Belgiumot Hollandiával. Abszurdumok-abszurduma. Két ország, melynek nemzetisége, történelmi és jogi fejlődése, vallása merő ellentét, egységes soha nem lehet. De hát a kinek rögeszméje van, annak nincs tiszta gondolata. Dolgát mintegy jól befejezvén a nagy Scipioval mondotta : „Uraim, most már menjünk haza káposztát ültetni." Bizony szegény herczegem, jobb lett volna a káposzta mellől el sem mozdulni, mert ha politikai abszurdumaidat folytatod, majd maga a nép fog elküldeni, sőt elkergetni mindeneket közvetítő irodádból. A minthogy meg is tette ezernyolczszáznegyvennyolcz márcziusában s a kivetett és megvetett Mumbo-Jumbo még sokáig gondolkozhatott azon az igazságon, hogy a kik egymást gyűlölik, azokból boldog házastársak sohasem lesznek. A házasság, melyet augusztus huszonnegyedikén hirdettek ki Brüsszelben, nem lehetett tartós. Válóok volt elegendő, de elválasztani senki sem akarta őket. Elvégre is a világ nem a látszaton, hanem a valóságon nyugszik ; nem a hazugság tartja fönn, hanem az igazság vagy annak legalább egy neme; — a nép elszánta magát, hogy megdönti a hazugságot. Harminczban augusztus huszonötödikén szólalt meg a nép, mikor a Portici némát adták a színházban. Brüsszel népe lerombolja a gyűlölt Maanen palotáját, kit egyesek igazságügyminiszternek neveztek s a ki nagyobb tehetséget pazarolt el hivatalának megszerzésében, mint annak méltó betöltésében ; lerombolja a rendőrség palotáját, az állami nyomdát, megalakítja az uj kormányát és kikiáltja Belgium függetlenségét. A londoni kongresszus ezt elismerte s 1831-ben az uj király, Lipót, bevonult fővárosába, Brüsszelbe. Ezóta a liberális és klerikális párt versengése, nemkülönben a szocziálisták forrongása nyugtalanította Brüsszelt, de ujabb időben a békés haladás útjára tért. A belga földön való utazás a meglepetéseknek s az élvezeteknek egész sorozatát nyújtja. A hogy a határon bejutunk, rögtön szemünkbe ötlik, hogy itt a föld legnagyobb részét ásó és kapával művelik, hogy a kertészet nagyon is gondozott iparág. Nemhiába nevezik Belgiumot a veteményes kertek országának. Maga a vidék igen változatos, síkság és dombos vidék vegyesen váltakoznak széles völgyekkel és még szélesebb vizekkel, melyeken sok száz hajó és csolnak ring. Itt a niűkertészet minden remeklésével övezi körül a tisztavizű tó tükrét, melyben megfiirdik a környező kéjlakok megtört alakja ; amott terjeszkedő rétségeken legelész a nyáj, majd erdők csöndes csalitjában csacsog a kis madár; susogó levelek közt szökdös az őzike. Alagútakon átrobogó vonatunk uj meg uj füstföllegbe ér, hatalmas gyárvárosok füstföllegébe, majd csöndes, középkori színezetű városokon halad tova, míg eléri a fővárost.