Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1900

49 Brüsszel két részből áll. Déli és éjszaki részből, melyek közül az első magasabban fekszik. Lakúinak száma meghaladja a félmilliót. A déli rész régi flamand jelleget hord magán, az éjszaki annyira modern, hogy „kis Párisnak" szokták nevezni. Ez elnevezés nem is alaptalan. A nagy élénkség, a szokások, a franczia csacskaság, ez előkelő világ, sőt a középosztály kifogástalan franczia divatja, kék blúzokba öltözött munkások ácsorgó tömege, a kereskedések pazar kivilágítása s még pazarabb kirakatai, a kávéházak és mulatóhelyek nagy száma és azoknak még nagyobb látogatottsága, a bulevárdok (rue de la Loi, rue de la Madeleine) zaja, hol a gazdagság pöffeszkedve fitogtatja azt, a mije van s a szegénység ökölbe szorított marokkal nézi azt, a mije nincs, mind Párisra emlékeztet. Mert Brüsszelben, mint minden nagy gyár- és iparvárosban, kirívó az ellentét a szegények és a gazdagok közt. A nép aránylag nagyon is művelt. Alig van ember, a ki írni és olvasni ne tudna. S nincs munkás, ki ne volna szoczialista. E tannak itt megvan minden árnyalata. A keresztény-szoczializmustól az ultra-szoczializmusig, mely Istent nem ismer. Volt idő, midőn a vallás oly egységessé tette a népet itt, mint talán egy államban sem. A közös kapocs lassankint meglazult, az egyházpolitikai kérdések teljes szakadást eredményeztek a klerikálisok és liberálisok közt s a nép is két részre szakadt. A harcz a legelkeseredettebb volt. Sem az egyház, sem az állam nem engedett. Külön állami, külön egyházi iskolák keletkeztek, külön irodalom, sőt külön fogadók és külön boltok. Ez ellentétek idővel simultak ugyan, de teljes egyezség nem jött létre köztük ezideig. A szocziálisták is fölhagytak egyelőre zendüléseikkel, miután az általános választói-jogot megnyerték. A város épületei közül kiemelkedik a városháza. Ez a németalföldi városok legnagyobbszerű emléke s legszebb és legérdekesebb épülete. Pompaszeretet és művészet uralkodik rajta. Alapja egy 60 méter hosszú és 50 méter széles négyszög. Tornya, mely a piacz felőli oldalon emelkedik, 118 méter magas, nem számítva hozzá szent Mihálynak 55 méter magas szobrát. 1401-ben kezdte meg a monumentális épület építését Thienen, a tornyot 1444-ben fejezte be Jan von Ruysbroeck. A földszint csúcsíves oszlopcsarnoka, a pompás oromkoronával ellátott kettős emelet, a brabanti berezegek szobraival ellátott fali fülkék s a csinos erkély-tornyocskák a nagyszerűség és a kellem érzetével hatnak. De a különlegesnek, a bizarrnak hatását is érezzük, ha jobban szemügyre veszszük a homlokzat szobornyujtotta díszítéseit. Az épületet a torony mintegy két részre osztja. Egyik oldal emeletén szobrok díszelegnek, másikon semmi; a középen már mindkét oldal szobrokkal ellátott, de itt is váltakozva. Egyiken egy, másikon kettő, majd az elsőn kettő, a másikon egy és így tovább. Az első emelet nagytermében Ítélték halálra, vagy halhatatlanságra 1568-ban Egmont és Horn grófokat. Díszterme egyike a legnagyobbaknak. Hossza 60 4