Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1900

32 alatt egy írott imádság, „sz. Kálmán áldása," melyet az elítélt fogságában imádkozott s melynek erejétől megszabadulását reményié. E sötét emlékű teremben vannak még elhelyezve skarlátpiros színű ruhái a bakónak, rézasztalok a kínzások számára és hóhérszékek. Egy kisebb fülkében van Nürnberg városa nagy ellenségének, a leghíresebb rablók egyikének fából faragott mellszobra. Neve Eppelein von Gallingen, a nép nyelvén Eppala. Nem ismeretlen a történelemben. Alattomos, bátorságban, vakmerőségben és kegyetlenségben fölülmúlhatatlan. Fövege, ruhája, fegyverzete az, melyben gonoszságait végzé. A régi fegyvereknek, képeknek, iparczikkek és kényelmi czikkeknek egész sorozatát nyújtja még a többi fülke. íme egy kis korkép a középkor igazságszolgáltatásából. íme sötét emlékű eszközei a kegyetlen Juszticziának. Ezer számra felhalmozva az ősi Zollern fészekben. Kegyetlen emlék, megdöbbentő látványosság, lélekháborító szórakozás. De ne vessünk követ Germániára. így volt ez másutt is. így volt ez nálunk is. Csakhogy e pokoli dicsőség nem minket illet, hanem azon vérszopókat, kik mint Spankan, Kobb, Spork, kivált Karaffa, maguk szegezték a bitóra emléküket, melyről soha senki sem veszi le azt. Az eperjesi vésztörvényszék rémtettei nem ismeretlenek. Nemzeti muzeumunk őrzi Karaffa kegyetlenségeinek egy lajstromát, melyeket Debreczenben követett el. így Barta Imre városi ügyésznek kilencz kinzás után lábikráit verték le úgy, hogy csak az inak maradtak meg lábain. Szabó Istvánra tüzet szórtak s lassan égették. Szabó Boldizsárnak lábai körmeit feszegették le. Szeli Istvánnak a kézujjait fürészelték le. Bátori Jánosnak ujjaközeit vasvesszővel hegedülték stb. Az átkos emlékű csejthei Báthory Erzsébet, Nádasdy Ferencz felesége, ki a kínzásban lelte minden gyönyörűségét, perversus ösztöneinek állatias kielégítést, háromszáz leányt és asszonyt ölt meg ily válogatott kínzásokkal. Az igazságszolgáltatás azóta egészen átalakult. A kegyetlen büntetések már csak a múltnak sötét emlékei. A büntetés ma egy : a szabadságvesztés. Vívmánya a humanizmusnak. Csakhogy ez is már a túlzásba esett. A rablógyilkosok ma már csak nyugalomra térnek, hogy uj erőt merítsenek. A királygyilkosok maholnap szabadon járnak, feltételes szabadságban. Ugyan melyik módszer volt hatásosabb ? Az első. Melyik a humánusabb ? A második. De szertelenségben mozog mindkettő. Pedig az igazság mindig a középúton halad.