Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1900

REGENSBURG—WA IJ LA I jLÄ. i valaki egy stagnáló, igazán középkori várost akar látni, az tekintse meg Regensburg városát. Ott fekszik Felső-Pfalz bajor kerületében a Duna jobb partján, a Régen folyó torkolatánál. Igaz, hogy van elég gyárkéménye és templomtornya, vannak iskolái és csillagvizsgálója, de ez mind csak ezüst gomb a kopott dolmányon, bokréta a dárócz ruhán. Ez a város ezer év alatt keveset változott külsejében. Hídja, mely a várost a szomszédos Stadtamhoffal köti össze, a tizenkettedik századból való. De meg is látszik rajta. Mintha nem mertek volna azóta hozzányúlni, nehogy régiségét megszentségtelenítsék. Úgy gondolkoztak, mint a mi jó máramarosi cziviseink, kik városukat nem akarták kikövezni, mert a szent bibliában azt olvasták, hogy átok legyen azon, ki a régi követ megbontja. Még a cordobai Tarján híd sem rozogább. Házai olyanok, mint négy-ötszáz évvel ezelőtt. Meszelés, díszítés szóba sem jön. Legfeljebb a hulló vakolatot pótolják. Meg a fedélcserepet. Csak úgy hajladoznak a háztetők a hármasan rakott cserép súlya alatt. Ujat nein raknak; ahol törik, a fölé egy másikat tesznek. És ezek az emberek nem félnek, hogy rájuk szakad a tető. A tulajdonosok ma is azt a nevet viselik, melyet száz és száz évvel viseltek ősapáik. Csak a tulajdonos változott, a czímer vagy a czégér egy. Ujabb építkezésnek gyér a nyoma. Utczaszabályozás ismeretlen fogalom. Azért csodálatosan szűkek, rendezetlenek. Az idegen félve megy el rajtuk, mert a magas rozoga házak csaknem egymásra borulnak. Nap nem éri soha az ily utczába szorult lakásokat, azért nyáron igen hűsek, de meg is kell ezt fizetni bomlasztó levegő és undorító bűz árán. Megkopott, penészszel bevont régiség ez a város. Olyan Hamupipőke a gondosan fésült, szépen öltöztetett német városok