Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1900

134 Úgy látszik ez a tortura a középkori német kínzások maradványa még, megtartják kegyeletből ily alakban. Az olasz borbély ebben is le akarja főzni a németet. Szavahihető ember beszéli, hogy szájába nyúlt s úgy feszítette ki a bőrét, hogy tövig szedjen ki mindent a szakállból és bajuszból. A franczia itt is udvarias és nagyon figyelmes. Kétszer szappanoz, de nehogy megkínozza vendégét, csak végigsiklik a bőrön s nagy hajlongások és udvariaskodások mellett bocsátja el a vendéget, a ki akár egy másik borbélyhoz is mehetne, elegendő munkát találna még ez is. Az angol borbély szótlan és gőgös, mint minden angol. Négyszer is szappanoz. Úgy látszik, azt a finom angol-aczélt minden másra használják, csak beretvára nem. Ha megmutatja az ember, hol a szemölcs, hol vigyázzon, biztos, hogy leszabja az egészet. Egyszer egy párisi Figaro Renant, a nagyhírű tudóst kérte meg, írjon számára valami mondást. Ő nagy ember, ez a reklám nagy jövőt fog neki teremteni, Renan engedett. Ezt irta : „Tudok gyorsan beretválni és hallgatni." Másnap már ott díszelgett a czégtáblán a nagy ember mondása. Ezentúl alig győzte vendéggel, mert be is tartotta azt, a mit a jelige mondott. Az angol borbély tud hallgatni, de nem tud gyorsan beretválni. A sevillai borbély tud gyorsan beretválni, de nem tud hallgatni. Nem is csoda. Az ő műhelye egy kis pletykakaszinó. Ide hordják s innen viszik szét a város híreit, apró-cseprő dolgait. A Figaró mindenről értesül s mindent elmond minden vendégnek. Az ő fecsegése követelmény. Ha hallgatna, becsukhatná boltját. A vendég pedig nem szólhat egy szót sem, mert a szappanhab végig terül az egész arezon, nem kímélve meg azt a nyílást sem, melyet nem szokás beretválni, melynek száj a neve és nem bajúsz, vagy szakáll. A fődolog, hogy tisztességes munkát végez. Ő maga művészetnek nevezi, mióta oly egyetemes jó nevet kapott Beaumarchais jóvoltából. Maga a város kellemes benyomást tesz az utazóra. Szép és tiszta város. Madrid és Barcelona után a legtisztább. Az Quadalquivir mentén épült. Magasra meredő gyárkéményei iparról, hajózása és vasútja kereskedelemről tanúskodik. Nagy a kiterjedése, de még nagyobbnak kellene lennie, hogy ez a százötvenezer lakos kényelmesebben elférhessen. Mert utczái nagyon is szűkek, házai két-háromemeletesek. A nyári rekkenő hőségben az egymással szemben lakók közösen egy ponyvát feszítenek ki házaik tetejéről, amiért kényelmesen nézhetnek le az utczára az égető napsugár daczára is és a járókelők is egy kis árnyékot élvezhetnek. Mert nem csekélység ám ez oly hőségben, mint itt van nyáron, mikor a tojás is megfől a napon. Maguk a spanyolok valósággal rajonganak Sevilláért. Mutatja az a sok kedveskedő czím, melylyel felruházták és az a sok közmondás, mely szépségét hirdeti. Spanyolország gyöngyének, a bor és dalok hazájának, a királyok városának nevezik ; elmondják nagy komolyan, hogy a ki nem látta még Sevillát, az nem