Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1900

128 undorító látvány; a lónak egész belseje egy undok gomolyagban kifordul, inaiban remeg, alig áll a lábán s a picador újra ráül, újra a bikafelé terelné, a chulok ütik-verik, de a ló végső lialálremegésbe esik s mielőtt összerogyna leugrik a picador, a szegény állat pedig abban a pillanatban lerogy, borzasztó fájdalmában fejét hátrafordítja, okos szép szemeivel a publikum felé néz mereven, szinte szemrehányólag, mintha mondaná: ezért használtatok egész eddig, hogy ily kegyetlenséggel veszítsetek el ? De a közönség a lovat nem sajnálja; a fő, hogy a lándzsás megsebezte a bikát. A hajsza tovább folyik, sebesen, szenvedélyesen, őrülten és félelmetesen. A bika vadul száguld hol az egyik, hol a másik után, a chulók kifáradva frissítőt isznak, felváltják egymást s újra a picador felé terelik a bika figyelmét. A dühöngő állat most a ló nyakát szúrja fel oly kegyetlen döféssel, hogy ütőerét kettészakítva mint a fecskendőből úgy jön a szegény pára vére, de azért csak tova hajszolják. Vörös sáv jelzi halála útját, míg összerogy. A harmadik lónak egész czombját nyúzza le. Bőre czombjához verődik, a mint tova űzik; ezt kivezetik, odakünn hamarosan összevarják, újra beküldik a következő bikának áldozatul. Megborzadtam látva e kegyetlenséget, úgy szerettem volna, ha már vége lett volna a mulatságnak, mig szomszédom egy lelkes spanyol váltig biztatott, hogy még csak most jön az érdekes. Mert a bika nagyszerűen viselte magát, felülmúlt minden várakozást. Újra és újra felhangzik a vad üdvrivalgás: Bravo toro, viva toro! Éljen a bika! Az elnök int, a tárogató megszólal, uj jelenet kezdődik. A banderillero veszi át a szerepet. Mindkét kezében két horgas botot, jobban mondva nyilat tart magasan a bika elé, majd lábujhegyre emelkedik, újra leereszkedik, mintegy mérlegelve saját hajlékonyságát s így lejtve közeledik a bika felé. A bika nekiront, hogy felbökje, ő villámsebességgel félreugrik, de a két nyíl niár ott akadt fenn a bika hátán. Bámulatos ügyesség, veszedelmes produkczió, egy pillanatnyi késés, botlás, csuszamlás és ő van a bika szarván. Az állat meghökken, mihelyt vérző hátán érzi a nyilakat, fölveti fejét, hányja veti magát, hogy szabaduljon a horgoktól, e hányódásában ez néha sikerül is neki, de még nagyobb fájdalom árán, mert a nehéz nyíl egész darab húst szakít ki testéből. S ilyen nyilat hatot, ha nem elég dühös, nyolczat hajítanak hátába, melyek egymáshoz verődnek s iszonyúan égető fájdalmat okoznak a bikának. Most már a matador, az espada következik : Minuto. Leírhatatlan elegancziával s talán tettetett flegmával közeledik az elnök páholya felé, mosoly ii! arczán s látszólagos nyugodtság, mintha nem is volna bika a porondon, mintha oly annyira biztos volna az ő győzedelme. Megáll, feltekint s rövid szónoklatot tart szándéka felől. Ezt ők toasztnak mondják. Végül éljent kiáltva a királyra, dolgára megy. Beszédéből egy szó sem hallatszik, akkora a közönség éljenzése, tombolása, hogyne, hisz kedvencze megy remekelni, a