Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1900

127 Pedig náluknál még híresebb matodorok is vannak, mint Mazzantini és Fuentes, kik egy-egy délután húsz-húszezer koronát kapnak. A felvonulást három felczifrázott öszvér zárta be. Ezek sallangos szerszámmal, csörgőkkel és zászlókkal vannak feldíszítve. Ezek fogják az elesett bikát a porondon körülhurczolni és kivonszolni. így vonul fel az egész cuadrilla az elnök elé, mint egykor a római czirkuszok gladiatorai a császár elé : Ave Caesar morituri te salutant. Üdvözlégy császár, üdvözölnek téged azok, kik halálra mennek ! — A matador leveszi kerek széles spanyolfövegét az elnök előtt, mely alól kilátszik a coleta, egy czopf a saját hajából, melyet közönségesen feje tetején hord kalapja alá szorítva, de a porondon leeresztve. Ismertető jelük ez, egyszerre meglehet ismerni erről bárhol a torerot. Az elnök ledobja a Toril kulacsát, erre kinyitják rácsos kaput s kieresztik a bikát, melyet idáig kegyetlenül ütlegeltek, hogy vadul rohanjon a czirkuszba. Ezúttal hat bika volt áldozatra szánva, a látványosság e szerint hat felvonásból állott. Minthogy nagyjából egyeznek, kiválasztom a legérdekesebbet s a legkegyetlenebbet. Ilyen a második számú bika, Tardoso, sárga-fehér foltos. Csupa erő és bátorság, kitartás és ügyesség ez az állat. Nagy munkájuk lesz vele a toreadoroknak, szegény Minutonak talán vesztét is fogja okozni, de neki nagy leszen a dicsősége, mert a publikum a vad, a kegyetlenül döfő bikát megéljenzi, bravó toro, bueno toro, viva toro! — kiáltással. A bika a legvadabb száguldással rohan a körbe. Pillanatra meghökken az ezernyi sokaság láttára, elkábul az ujjongás hallatára, majd megszegi nyakát a puszták vad lakója s neki ront a vöröskendős chulónak. Ez megszalad előle, átveti magát a párkányon; a bika a másiknak ront, de oly eszeveszett vágtatással, hogy ez előbb a vöröskendőt, majd a fövegét hajítja el, hogy a bika figyelmét egy pillanatra elterelve, baj nélkül vethesse magát át a korláton. A bika a korlátnak ront, recseg-ropog ennek az alkotmányiak minden bordája, majd megfordul s áldozatot szemel. Most a picadorok ellenében fordul a puszták fejedelme rettenetes dühében. A szegény lovak már előre érzik a veszedelmet, nem akarnak a bika felé menni, noha be van kötve szemük, noha két oldalt ütik-verik őket vörösruhás szolgák, noha kegyetlen sarkantyúzással biztatják őket a picadorok. Most megmozdul a hatalmas állat. Vad vágtatással ront a lovasnak. A picador előre szegzi lándzsáját, a bika belerohan, fájdalmat nem érez rettentő dühében, belemélyeszti szarvait a ló hasába, felemeli a levegőbe lovastól s mindketten tompa zuhanással földre esnek. A ló maga alá temeti lovasát, a chulok szerteszaladnak s a midőn a bika most félig a ló alá szorult picadort akarja felöklelni, hirtelen újra ott teremnek, vörös köpenyeikkel magukra fordítják a dühös állat figyelmét, az utánuk rohan. A picador nehéz öltözetében meg sem mozdul, csakhamar felemelik a beugrott szolgák, majd a lovat is. Borzadályos.