Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1900

126 ságnak a kellemét és báját, mert vegyest elszórva ülnek a demokráczía nagyszámú alakjai, a munkások s az iparosok. A meleg fojtogató még a sombrán is, legyezi magát mindenki s ez oly szép, oly tündéri látvány, mintha millió és millió lepke rezegne egyszerre a légben. Pont öt órakor megjelenik az elnök saját páholyában. Városi tanácsos, néha maga a polgármester. Nagy üdvrivalgással üdvözlik, mit ő kegyesen megköszön. Lehet, hogy félóra múlva kifütyülik, ha nem válnak be a bikák. Az ő dicsősége fölött mindig ott függ Damokles kardja. Int, a zene valami andalúziai indulót fuj, ezalatt a torerok, a szereplők künn imádkoznak, mert egyikük sem tudja, nem ez lesz-e utolsó szerepe. Az elnök újra int, megkezdődik a felvonulás harsogó trombitajeladásra. Először két feketeruhás alguazil vágtat az elnök páholya elé engedélyt kérve a csapat bevezetésére. Majd ezt megnyerve, visszavágtatnak s megkezdődik a madrilla felvonulása. A legszebb látványosságok egyike. Két sorban jönnek ragyogó, festői öltözetben. A picadores — a lándzsások — lovon. Sárga bőrnadrágban, mely pléhhel és fácskákkal van bélelve, hogy lábszáraik lehetőleg védve legyenek a bika éles szarvai ellenében; majd vörös öv, aranyos dolmány, bokros ingelő, széles egyenes karimájú kalap az öltözetük. Kezükben hosszú éles lándzsa, melylyel a bikát szurkálni fogják a hátán, hogy az annál dühösebb legyen. Lovaik rendszerint kiszolgált gebék, melyekre nézve szinte jótétemény a halál, de mégis megesik a szívünk rajtuk, mikor oly szörnyű végvonaglásban látjuk azokat. A picador hivatása jár a legtöbb veszélylyel, s az ő dicsősége mégis a legkisebb. Ezek után jönnek a banderilleros, a nyilazók; fehér harisnya, selyem tarkaszínű nadrág, arany vagy ezüsttel hímezve, fehér ingelő hosszúkás nyakkendővel, himzett selyem rövid dolmány. Fegyverük egy hatvan czentiméter bot czifra papírral beragasztva végén horoggal. Ezt a botot akasztják a bika hátába, hogy ingereljék. Nagy ügyesség, rugékonyságra van szükségük, villámsebességgel kell döfni ezeket a bika hátába, különben a halál fiai. Hatan voltak. Ezeket követik a chulok, kik vörös posztóval boszantják a bikát. A szigony és a rakéta dobást egy végezte. Hivatala puntillero, neve Francisco Torrijos, egy rendkívül ügyes sovány fiatalember. Csupa tűz és rugékonyság. Most jön a matador segédje a sobresaliente de espada, ki az utolsó felvonásnál segédkezik az espadanak, hasonló festői öltözetben — és végül a két matador vagy espada: Enrique Vargas, kinek beczézgető neve Minuto és Jósé Rodriguez, kit kis Bébének, Bebe chico-nak neveztek el, mert kisebb még a középtermetűnél, de nagyon csinos, hagyon kedves; kedvencze a szép madrilenáknak. Szeme csupa tűz; teste karcsú hajlékony, lenge; keze biztos, öltözete mindkettőnek ragyogó, egy-egy megérhet kétezer forintot is. Nem is oly nagy dolog, hisz egy fellépésért kap háromezer pesetát, kétezernégyszáz koronát.