Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1900

SPANYOL BIKAVIADAL. spanyol népnek főmulatsága a bikaviadal, a corrida de toros. Pogány szokás, maradványa a római gladiatori viadaloknak ; maradványa a gótok és mórok gyönyörűségének, kinek legjobb vitézei viadoroknak léptek föl; maradványa azon időknek, midőn királyok és büszke grandok küzdöttek a porondon a bikával, a midőn egy Cid, Don Rodrigo, Pizarro úgy küzdött a czirkuszban, mint V. Károly császár a felett való örömében, hogy fia született, II. Fülöp. Nincs hatalom, mely e mulatságot betudná szüntetni. Ez már a nép elpusztíthatatlan szenvedélyévé vált. A mely napon betiltanák, az nap forradalom törne ki. Ez a reszkető éhség a corrida után már szervezetükben leli alapját. Átöröklik, velük születik. A kis gyermek torost játszik, az ifjú torosért lelkesül, ide vonzódik egész haláláig. Erről a borzalmas mulatságról mondom el impressiómat és tapaszalatomat. Július negyedik vasárnapján érkeztem Madridba. A város ünnepi pompában úszott. A főtéren, a Puerta del Solon ezrenkint hullámzott a tömeg. Itt hirdetést olvasnak, nagy plakátokon a közelgő torost; amott csoportokba verődnek s elragadtatással beszélnek a közelgő élvezetről. A szegény ember egész héten át megtakarított fillérjeivel a pénztár felé siet, hogy jó és olcsó helyet kapjon ; el fogja vinni egész családját, még ölbe való gyermekét is. Rikkancsok szaladgálnak szerteszéjjel, kínálva színlapot s arczképeit és életrajzát a szereplőknek. Élelmes jegyárusítók állják el az idegen útját s beszélnek szépet és sokat addig, míg meg nem váltja a sombra helyet, az árnyékes helyet legalább öt pezetáért, pénzünk szerint négy koronáért. Egy gondolat uralkodik mindenkin a los toros, a corrida te toros. Boldogság minden arczon és tüzes szenvedély;