Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1899

1848. április 11. emlékezete. Dr. Jászai Rezsó beszéde az 1900. április 11-én tartott iskolai ünnepélyen. * Hazám reménye, magyar ifjúság! A nemzet, mely nem becsüli meg nagyjait, nem tiszteli történetét, a bomlás és enyészet csíráit hordja magában. Saját története tanítja a hazaszeretetre, a szabadságra, az eszményiségre és a férfias küzdelemre ; ez tartja vissza az ádáz viszályoktól, rút szenvedelmektől, botor tettektől, melyeknek bántó komorságát a dicsőség sugarai is csak enyhíteni tudják, de el nem oszlatják. A magyar nemzet története a nagy férfiak és dicső tettek egész légiójával dicsekszik, bár szomorú napok, komor képek sem hiányoznak belőle. A dicsőség mindenha lelkesítette, a szenvedés le nem sújtotta. Mint az erdő büszke óriása, a százados tölgy, inkább megtört, de meg nem hajlott. Hányszor kellett harczokat vívni, véres harczokat a maga igazáért; mennyi vérnek kellett elfolynia a maga jussáért! A római katakombák történetírója beszéli, hogy egyszer egy zarándok bolyongott a kereszténység ez ősi szent helyén s áhítattal hallgatta az őt kisérő szerzetes magyarázatát. Midőn távozott, engedélyt kért, hogy a szent helyről valami emléket vihessen, mely valamely martyr szenvedésével kapcsolatban áll. A szerzetes egy maroknyi fövenyt emelt föl. — Vigyed — mondá — egy porszem sincs itt, melyet martyrvér ne öntözött volna. A zarándok kendőjébe rejté a maroknyi földet s eltávozott. Midőn otthon a kendőt szétbontotta, az vértől ázott vala. Magyar ifjak, ilyen a mi hazánk is. Martyrok megszentelt földje. Minden porszemét szabadságért küzdő hősök vére áztatta. Minden fűszála vértől ázott tőn terem. A maroknyi magyar nép százados küzdelmekben élt ezernyi ellenség közepette. Kívül örökös ellenség, belül átkos pártszenvedelmek fogyasztották életerejét. Megállította a török holdat előnyomulásában, megmentette a kereszténységet, megmentette Európát — és Európa hálátlan maradt, a jótevő haza magára maradt. De nem volt erőszak, nem volt hatalom, mely meghajlította volna a büszke óriást. Küzdött lankadatlanul. Hadúr, a magyarok istene, titánokat küldött segítségére minden veszedelemben. Ezek a