Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1899

58 Az V. osztályban is ugyancsak a tanulókkal beszélteti meg a mutatványokat, „csakhogy már magasabb szempontból." Pl. „a Mészáros-féle Görög olvasókönyvben Pausanias és Strabo nyomán Athenae vidékének és az Akropolisnak eist» pillanatra nagyon száraz leírásai" mily érdekeltséget keltenek, ha „a képekről leolvassa a tanuló a szövegben felsorolt épületeket, kellő útbaigazítással rájön szépségökre, a Lubke—Líitzow-féle képes atlasz színnyomatú táblájáról fogalmat nyerhet polychrom iájukról s az egészről oly képet szerez magának, melynél az I. osztálybeli Róma képével szemben már az aesthetikai, a művészeti szempont lesz az irányadó. A VII. osztályban már még magasabb igényekkel áll elő, midőn az I lias olvasása közben a belvederei Apolló megbeszélésére keríti a sort. Itt már szó van arról is, úgy mond, hogy ez a szobor, melyet más alkalommal mint álló alakot inár megfigyelhettek, voltaképen nem is áll, hanem fordul, a mit világosan le lehet olvasni a lábikrák és lábtő helyzetén, hogy azokban a vakoknak látszó kőszemekben lélek honol, a mely néz, lát és isteni voltának egész súlyával s mégis a lehető legnagyobb lelki nyugalommal sújtja le a sötétség hatalmát. Az ifjúnak is éreznie kell az egykori laikus ama nyilatkozatának igazságát, hogy „mennél tovább nézte a szobrot, annál jobbnak, nemesebbnek érezte magát!" — „Szóval itt már a magasabb művészeti szempontok: a mozgás, az élet, a lélek, a szellem, az eszme a vezetők." Az itt három fokozatban feltüntetett eljárást maga sem minősíti ugyan véglegesnek avagy perfectnek, a mennyiben inkább csak a növendék felfogásához mért fokozatokat különböztette meg; azonban „egyéb iránypontokat az olvasmány alkalomszerűségében" keresett és czélja el volt érve. Majd általánosságban hangoztatja, hogy különösen az architektonikában sohasem romot, hanem lehetőleg szép restauratiót mutassunk be; sutalván a térképek használatának feltétlenül szükséges voltára, ezt mondja: „A térképnek lépten-nyomon kisérni kellene az olvasmányt, rajzolása meg bekövetelt házi munkásságnak volna vehető." Értekezése második felében röviden a kaposvári főgymnasium philologiai múzeumának keletkezését, hosszasabban pedig a múzeum helyiségét ismerteti, mely valóságos „pompeji szoba." Miután megemlítette, hogy a festői rész Vaszary János, budapesti művésznövendéknek az intézet iránti kegyeletből ingyen coniponált és megfestett munkája tempera-féle eljárással, a terem hatásáról szólva, imigyen végzi szavait: „Eme díszítés symmetrikus elrendezése nem mellékes dolog, főkép oly helyen, a hol az ifjú az iskolán kívül abban, a mit emberi kéz alkotott, a szépnek, jónak és igaznak sokszor csak ellenkezőjét látja." Nézete szerint ilyen eljárás mellett kedveli meg a gyermek a szemléltetést . . . . Későbbi leczke folyamán megbeszéli: „a szobor anyagát, miből készül, hogyan készül, miből legnehezebb szobrot csinálni? szóltunk az anyagmintázásról stb."