Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1899

OD Az elsőre nézve orvosszerül a gyorsított, az ex tempore olvasást, továbbá gondosan ellenőrzött magánolvasmányt és végre a stílusgyakorlatoknak lehető háttérbe szorítását ajánlja. A másodikra nézve így okoskodik: „Minél magasabb az osztály, annál jobban háttérbe szorul a dolog tisztán formai és előtérbe lép realis-humanus oldala. A philologiai tanítás felfelé természetszerűleg mind jobban irodalmi és culturtörténeti tanulmánynyá lesz." Annak fontossága, hogy az egy-egy osztályban elért eredmény elegendőképen meg is szilárdíttassék, nem szorul bővebb bizonyításra. Kiválóan érdekes és fontos e különben minden ízében alapos tanulmány után készült dolgozatnak azon része, melyben a felső osztályokra nézve, a classicusokban előforduló reáliák kellő és czélszerü beosztását illetőleg ad practicus útbaigazítást. Ez az úgynevezett „Collectanea" czímü, tiz rovatos füzet a következő felírásokkal: alkotmány, közigazgatás, hadügy, vallás, pénzügy, nyilvános élet, topographia és ház, magánélet, művészet, irodalom. Az egyes rovatok a felölelt olvasmányok tárgyalása alkalmával felmerült tárgyi magyarázatok alapján szabatos rövidséggel jelzett ismeretanyaggal töltendők ki, úgy azonban, hogy az összegyűjtött anyag úgy az összefoglaló ismétléseknél, mint osztálvonkint is időről-időre számon kérendő, megbeszélés alapján kiegészítendő, hogy azután a tanuló a gymnasiumi cursus végén a reáliák teljesen kikerekített összefüggő képét lássa maga előtt. A jelenlegi tanterv keretén belül, gondos összeállításban, be is mutatja a latin régiségekre vonatkozó összes kifejezéseket s azok osztályok szerinti szétosztását. Részletekbe azonban itt nem bocsájtkozhatunk, azok olvashatók az említett füzet 464—169. lapjain; annyit azonban elmondhatni, hogy az ilyen eljárás helyes, tapintatos, czélra vezető és hosszasabb tapasztalatból nyert meggyőződés eredménye. Még csak a görög régiségekre vonatkozólag kellene ilynemű feldolgozás annyival is inkább, mert a görög régiségtannak segédkönywül való alkalmazása általában ritkább dolog, s mindjárt segítve lenne talán a szemléltetés munkáján is. Mert végre is a szemléltető eszközök, szobrok, képek, térképek, képeskönyvek stb. osztályozásában is, különösen az egyes csoportok lajstromozásánál, szem előtt kell tartanunk egy bizonyos rendszert, még pedig vagy az egyes osztályokra, vagy a régiségek különböző nemére, vagy épen mindkettőre való tekintetből, hacsak azt nem akarjuk, hogy az ügygyel-bajjal megteremtett, de minden rendszer nélkül halomra hányt segédeszközöknek már csak láttára is lelohadjon minden munkakedvünk. Sőt alig méltányolható eléggé azon kijelentése is, hogy mindenek előtt egy, ax iskolai classicusok igényéhez mért, de semmi többet nem nyújtó régiségtani tankönyvet kellene szerkeszteni. Ennek beosztása alapján sokkal könnyebben volna szervezhető a tervszerű philologiai múzeum is, feltéve, hogy egyik függeléke útmutatást adna a szemléltetésre, másika pedig a műtörténet vázlatával s a könyv tartalmának szem előtt