Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1899

53 A nyolczvanas évek vége felé különösen két tanulmány ragadja meg Figyelmünket, melyek behatóan és szorosan a szóban forgó kérdéshez alkalmazkodva, tárnak elénk egyrészt nagyon is üdvös észrevételeket, másrészt pedig oly útmutatásokkal szolgálnak, melyek okvetlenül alapul veendők fel a szorosabb értelemben vett philologiai múzeumok kérdésének végleges és czélra vezető megoldásában. Az egyik „A elassicus ó-kor ismertetése gvmnasiumainkban." czímen Spitkó Lajos tollából került ki,

1 melynek minden sora szerzőnek az ügy iránti meleg érdeklődését és odaadó szeretetét tükrözi vissza. Először is azon kérdést veti fel, hogy a jelenlegi magyar gymnasium a classicusok ismertetésével teljesíti-e az eléje kitűzött czélt, azaz: „elegendőképen ismerteti-e meg tanítványaival a elassicus kor állami, vallási, társadalmi életének mindama concrét viszonyait, melyek nélkül a régiekvilágnézetének, gondolkozásmódjának, irodalmi és művészeti productumainak felfogása és méltatása jóformán lehetetlen?" Miután nem-mel felel és tapasztalatból merített adatokkal bizonyít, feltünteti ennek a kellemetlen állapotnak az okait. Egy okot tantervünk hiányos intézkedésében lát, a többit azonban jórészt saját magunknak tulajdonítja. - - Az elsőre vonatkozólag más nemzetek tanterveivel való összehasonlítás és kimutatások alapján igazolja, hogy nálunk az ókori történet mostoha bánásmódban részesül, a mennyiben a tanítására fordított idő. kevés. „Hiányzik általában a tanítás ez ágában a kellő rendszer, tervszerűség és fokozatos haladás ... A töredékes tudás nem lesz állandó birtokká." — Az e téren feltüntetett ismeretek hiányosságának második föoka „az antiquitások helytelen és minden módszer nélkül való kezelése." Harmadik oknak tekinti, hogy „nem alkalmazzák az ókori élet ismertetésénél a szemléltető eszközöket oly mértékben, mint kellene." — Utal a legtöbb intézet e nemű szegényes felszerelésére, a vezető tanárok tájékozatlanságára, sokszor idegenkedésére, a tervszerűtlen és nem methodicus eljárásra. - Negyedik okul Trefort szavait idézi: „Ez az antik művészetnek, az ókori cultura e legfényesebb oldalának a tanításban való teljes elhanyagolása ... Az antik cultura körében a képzőművészet az, melynek remekei, eleven hatásukat tekintve, még jelenleg sem indultak hervadásnak. Csak általuk lehet az ókori műveltséget, továbbá a régi irodalmat jellemző fővonásokat, a nemes egyszerűséget és nyugodt harmóniát valóban átérteni. És a nevelés aesthetikai feladata is nyerne vele . . . stb." A jelzett bajok felpanaszolása után az orvoslás módozatait jelzi. Első sorban, habár a tantervnek nagyobb felforgatás nélküli revisióját is lehetőnek tartja, iparkodnunk kell „a leggondosabban kiszámítva és szabálvozva az iskolai munkát, tervszerűen és rendszeresen belevonva a magán 1 Egyet. Phil. Közlöny. XI. évi. III. és V. füzet.