Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1899

38 vihető he a középiskolába, a mi más tanítással kapcsolatban ennek alapján igazán, eleven módon tanítható, oly terjedelemben, hogy sem a tanulót meg nem terheli, sem a középiskola czéljait nem zavarja, továbbá a tanuló művészi érzését valóban fejleszti, illetőleg ez érzés későbbi fejlődését elősegíti." A tárgyakat illetőleg az eddig említett csoportokhoz, t. i. a szabad­kézi rajz-, a nyelvek és irodalmak- és a történelem csoportjához még a philosophiai propaedeutikát csatolja. Szerinte is a művészeti tanításban .a rajzoktatásnak jut a legfőbb szerep. Ezután apróra szedve igazolja állításait. A rajztanárképzést illetőleg ő is nagy bajnak tartja, hogy a rajztanár­jelöltek egyetemre nem járnak, egyetemi tudást és műveltséget nem szereznek, paedagogiai kiképzésben nem részesülnek. Tudja, hogy a rajztanárképzőben, melyet — minthogy nem ismer — bírálat tárgyává nem tehet, tanítják a művészet történetét, de mégis csak hiányzik az egyetem tudományos légköre . . . Mit ér — fejezi be ide vágó sorait — a legjobb tanterv, „mely jó tanár híján csak telenyomtatott papiros marad?" A rajztanártól tehát először feltétlenül szükséges manualis ügyességet, másodsorban pedig paedagogiai alapon művészettörténeti kiképzést kiván; majd arra utasítja, hogy aesthetikai múzeumot szerezzen, kevés, de kitűnő­photographiát, kevés, de válogatott gypsöntvényt, jó gyűjteményes müveket, melyek most bámulatos olcsók. Nem bánja azt sem, ha képtárakba vezeti a tanulókat s ott egyes jól megválogatott és már előlegesen megbeszélt képeket megmutat nekik, keveset, de alaposan és jól; még jobban szereti azonban, ha akkora érdeklődést tud kelteni, hogy magoktól mennek el és magoktól mélyednek el a képek nézésébe. Nem barátja a gépies egvforma­sításnak sem, mert a művészeti izlés fejlesztését nem lehet, nem szabad az egyszeregy kaptafájára húzni; elég, ha az arravalók kapják meg a nekik való táplálélkot. A műcsarnokok és más efféle kiállítások látogatását illetőleg egyetért Láng dr.-ral, vagyis feltétlenül elitéli azt. Az irodalmi oktatásban ilyen és ehhez hasonló feladatokat tűz a tanár elé: a) egyes esetekben a kínálkozó analógiák, vonatkozások a különböző­művészetek között emelendők ki, pl. Arany balladái és Zichy illustratiói alapján; b) a költői műfajok ismertetésénél az aesthetikai és müvészettani alapfogalmak is röviden fejtegetendők; c) a class, philologus tartozik a tanuló­kat a görög és római művészet világába bevezetni; minden modern philo­logusnak alaposan képzett müarcheologusnak kell lennie. A történettanár szerepét is nagyon fontosnak tartja; tiszte a művészet világtörténeti szerepére figyelmeztetni a tanulót. Ezek után a betetőző feladat a philosophia tanáráé leend, ki a gyűj­tött gazdag anyagot philosophiai szempontból egészíti ki. némileg rend­szeresíti és öntudatossá teszi.

Next

/
Thumbnails
Contents