Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1899

37 az intézkedések, melyek az iskola direct igényeinek kielégítésére szolgálnak. Ilyen közvetlen igények egyikének tekinti a művészeti képzést.

1 Ide vonatkozólag Tafferner Béla, a temesvári tanári körben tartott felolvasásában

2 többek között szintén a rajzoktatás bizonyos fokú reformját sürgeti, hogy az a modern kor követelményeinek megfelelhessen. Reformot, úgymond, nemcsak az oktatásban, de a tanárképzésben is, hogy a középiskolákhoz ne csak művészek (?), de első ízben tanárok kerüljenek ki. Az általános művészeti oktatás kérdéséhez alapos körültekintéssel és mély tudással szól Alexander Bernát szintén „A művészeti oktatás a középiskolában." czímü értekezésében.

3 Üdvözölvén a reformeszmét, első sorban a következő két kérdést tisztázza: 1. Megfér-e ex az új tanítás középiskolai tanításunk keretében ? 2. Van-e módunk e tanítást sikeressé tenni, azaz: szükséges és lehetséges-e ex a tanítás? Az első kérdést illetőleg a következő megállapodásra jut: ..A művészeti oktatásnak van helye a középiskolában, de csak mint az aesthetikai képzés •egyik mozzanatának, a maga szűken megszabott körében." A második kérdést hosszasabban fejtegeti, s okoskodásának eredménye a következő: . . . „a művészeti oktatás egy külön nagy birodalma a tanításnak. mely szemléleten és újra meg újra szemléleten alapul; e birodalomban csak hosszú tapogatódzás után és csak miután bensőleg megértünk és megerősödtünk, tanuljuk meg kissé a járást. Tanítás itt általában keveset használ, belsőleg kell megtanulnunk látni és érezni. Ki van zárva, hogy •ez a középiskolában történhessék meg. Nem ifjúnak való ez a dolog. A művészeti oktatás a maga igaz valójában nem tartozik a középiskola feladatai közé és a középiskolának nem is áll módjában ezt a tanítást megadni. A mi paedagogiai nyelvünkön kifejezve: a münészettan nem lehet külön tantárgya u középiskolának. Az aesthetikai érzést ezentúl is főleg az irodalmon fogjuk ápolni stb. Elismerjük, hogy kívánatos, ha a középiskolai tanuló a képzőművészetekből némi útravalót kap az élet számára ; de nagyon óvatosan és pontosan kell megállapítanunk, hogyan tanítsunk, hogy életre való magot vessünk a tanuló lelkébe, mely később kicsírázhatik. Legfölebb elemeket adhatunk, némi grammatikáját a művészetnek, a mely későbbi fejlődésnek egészséges alapul szolgálhat." A teendőket illetőleg ö sem ad kész egészet, nyilt kérdést tár elénk, melynek alapos és minden oldalról való megvilágosítása után lehet hasznos útmutatással szolgálni az iskolának. A főelv, melyből kiindul, a következő: ,,A müvészettanból csak az 1 Ily nemű tanfolyamra vonatkozó részletesebb észrevételei és propositiói olvashatók •a Magyar Paedagogia V. évf. 8. füzelében. * 0 K. T. Kl. XXXIII évf. ü sz. 3 0. K. T Kl. XXXII. évf. 13. sz.