Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1899

36 A történelem tanára pedig sohasem feledkezzék meg a tárgyalt kor vagy nemzet művészetének méltatásáról. Mindezeket csak úgy véli megvalósíthatóknak, ha minden intézet rendelkezik egy művészeti szertárral, melynek kiváló művészek alkotásai után készült válogatott reproductióit folyton maguk előtt láthatják a tanulók. Az ily módon végzett alapvető és előkészítő munkálatokhoz csatlakozhatnak azután, „természetesen csak a felsőbb osztályok növendékeivel tett képtári látogatások a gondosan kiválasztott és bizonyos tekintetben már megbeszélt képekhez. Ez lesz 'a művészi nevelés befejezése, betetőzése . . Nem kerülte el a figyelmét egy nagyon fontos körülmény sem, mely szerintem is a legelső sorban oka a művészeti oktatás terén eddig kifejtett fáradozások eredménytelenségének. S ez nem más, mint a művészi tanultság hiánya. S itt. a magam igazolására is, czélszerünek tartom szóról szóra idézni szavait: „Igaz ugyan, hogy a tanár abból, a mire praxisában szüksége van, sokat csak akkor tanul, ha már becsukódtak utána az egyetem kapui; a művészettörténelem és az a fejlett izlés azonban, mely a különböző stylek megértéséhez, a nagy festők és szobrászok müveinek aesthetikai élvezetéhez vezet, oly tárgy és képesség, melyet magánszorgalom útján elsajátítani nem lehet, ehhez előtanítás szükséges. Azért a művészeti nevelés reformjának ki kell terjednie az egyetemre is: bizonyos szakok* számára kötelezővé kell tenni a művészettörténelem hallgatását, sőt fontolóra lehetne venni a német főiskolák azon intézményét is, mely akadémikus néptanítók által nyújt alkalmat arra, hogy az egyetemi hallgatók a rajzi nevelés hiányait pótolják, vagy hogy magukat a rajzban és festésben tökéletesíthessék. " Csakis az ily egyetemi vezetés alól kikerült tanári nemzedék fellépése biztosíthatja a művészeti oktatáshoz fűzött legszebb reményeink minden tekintetben teljesen kielégítő megvalósulását. Különben a kérdés ezen oldalával is ma már többen foglalkoznak. Horti Henrik dr. „A tanárjelöltek művészeti képzése.'" czímen szól a tárgyhoz.

1 Első sorban abban találja a teljes megoldást, hogy a tanárjelöltek számára gyakorlati rajztanfolyamot kellene rendezni. Rajztanfolyamokat, úgymond, nem rajztanárjelöltek, hanem a mathematikusok, physikusok, történettanárok, a földrajz- és természetrajzzal foglalkozók számára. Egy szóval azok számára, a kik a gyakorlati pályán a rajzban való jártasságuknak nemcsak hasznát veszik, hanem a kiknek arra egyenesen szükségük van; a kik t. i. gyakran kénytelenek a tanulók szeme láttára a táblán rajzolni. Szerinte a jelen iskola igénye ki van elégítve, ha elmarad belőle az, a mi a tudomány koczkáztatása nélkül elhagyható, s helyébe lépnek azok i 0. K. T. Kl. XXXII. évf. 26. sz.