Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1899

81 mind azon nézetének is kifejezést ad, hogy a cultura elsőrendű hatalom is. A eulturfegyverekkel lealázott nép, úgymond, sohasem támadhat fel, mert azon a haladás szelleme gázolt keresztül. A középiskolák kulturhivatást teljesítenek. De ellene van a csonka középiskoláknak, a melyekből ipar- vagy kereskedelmi iskolákat kellene alakítani. Ezen reform, szerinte, gyakorlatiasabb irányt teremtene s a szülök nevelési czéljának is egészségesebb irányzatot adna, mert az ily iskolák az ipar és kereskedelem részére értelmes szakképzett magánhivatalnoki osztályt teremtene. A gyakorlati irányt megvető felfogás káros következményei ott észlelhetők közgazdasági életünk szegénységében, industriánk fejletlenségében s ott észlelhetők ama ferde irányú társadalmi felfogásban, mely a kézimunka lenézésében nyilvánul. Szokásaink, hajlamaink erősen aristokrata-szagúak s keztyűt húzunk, mielőtt az iparossal kezet szorítanánk. Pedig a munka becsület s a népek csak ott lehetnek servilisekké, a hol a munka tekintélye meg van gyalázva. Ilv felfogás akadályozza a társadalmi egyenlőség tudatának érvényesülését, sőt teremthet oly improductiv osztályt, melynek az állam előbb-utóbb existentiát nyújtani nem tud s a mely osztály a szellemi proletarismus minden adhaerentiájával és veszélyével fogja támadni a társadalmi rend alapját. A kilenczvenes évektől kezdve napjainkig oly égető szükségnek tekintik már mindenütt, középiskoláinkban a művészeti oktatás kérdésének végleges megoldását, az ifjú lelkekben szunnyadó müérzék fejlesztését, a közizlés nemesítését és a művészet népszerűsítését czélzó tanügyi reformnak általánosítását és helyes útra való terelését, hogy ezekkel újabban már lépten-nyomon és egyre behatóbban foglalkoznak nemcsak egyes tanügyi szakférfiak, tanügyi röpiratok, alapos tanulmányú javaslatok, tanári körök és congressusok, magasabb tanügyi hatóságok, a közoktatási tanács és miniszteri rendeletek stb.; de még a szorosabb értelemben vett tanügyi körön kívül eső hírlapok, folyóiratok és sok más, kulturális életünk jelenségeit figyelemmel kisérő testületek és társadalmi életünk egyes kiválóbb férfiai is úgy annyira, hogy tanulmányunk szűk keretében nem is ölelhető fel teljes egészében az ide vágó kérdések minden oldalról való megvilágosítása és tiszta, világos képben való feltüntetése. Hiszen, úgyszólván, a társadalom csaknem minden rétegének szivét-lelkét forrongásban tartja a kérdéses eszme s alig tekinthetünk ma már valakit általános műveltségű embernek, ki többé-kevésbbé nem járatos képzőművészeti dolgokban: mégis tény az, hogy még mindig csak tapogatódzunk, aránylag keveset foglalkozunk vele középiskoláinkban, mintha ezek falai között meddő volna a talaj művészi életünk felvirágoztatására. A gátló körülményeket és okokat, melyeknek elhárítására kell törekednünk, fejtegetésünk rendjén, erre hivatott és tekintélynek örvendő tanférfiak tolla után fogjuk főbb vonásokban reprodukálni.