Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1899

25 Sokkal bővebben és körülményesebben foglalkozik e kérdéssel Jónás János „Művészet és iskola." czímü czikksorozatában,

1 hol tüzetesen fejtegeti, hogy habár ezen újabban megindult üdvös mozgalom nagy mértékben gyámolíttatik egy felől a mindig nagyobb számban megjelenő theoretikai müvek, másfelől a mindinkább tökélyesbülő minták, gyűjtemények és eszközök által, mégis hiányzik e tekintetben a vezéreszmék tisztázása. Első sorban azon alapkérdést világítja meg, hogy mily viszonyban áll az iskola a művészethez, milyenben a művészet az iskolához. Itt aztán kifejti, hogy „ha a művészet csakugyan szükséges életirányzata az emberiségnek, akkor okvetlenül óhajtanunk kell, hogy ama mennyei világnak egy sugara a legegyszerűbb polgári- és népiskolába is behatoljon ..." Helyet követel a művészeti oktatásnak a női nevelésben is; s míg a zenére és a költészetre támaszkodó u. n. kisérő művészeteknek feladata a torna- és táncztanításban, a játékban és szavalásban eléggé biztosítva van, addig a képzőművészetekkel való foglalkozást sem szabad az iskolában nyert oktatástól elkülönítenünk. „A művészetet — úgymond —• rendesen valami homályos távolságban levőnek képzeljük, csodát vélünk látni és alig merünk a művészhez és remekéhez egyszerű kérdést intézni, csak bámulni akarunk, akarjuk, hogy a műremek — akár átértettük, akár nem - nekünk is tessék, holott ugyanazon pillanatban egészen szabadon nyilatkozik ítéletünk a szép vagy nem szép fölött, szabadabban, mint bármely más téren; bizonyára sohasem sértődünk meg annyira, mint mikor valaki az izlést vitatja el tőlünk." Alapos paedagógiai érzékkel kisért bonczolgatásainak resultatu maként három szempontból határozza meg a művészet feladatát, mely abban áll, hogy először érvényre juttassa a benső, személyi életet és kifejezést adjon sokoldalúsága és ingadozásának; másodszor, hogy a dolgokban fekvő mértéket, a természetnek örökké tiszta és tetsző arányait felfogja és ez által tisztítólag és megnyugtatólag hasson, végre harmadszor, hogy éreztesse az egyessel, a nemzettel, az egyházzal s az emberiséggel való közösségét. Majd általában az iskola feladatával hozván szorosabb összefüggésbe a művészetet, egyebek közt ezeket írja: „Ha az iskola a jellem képzésében, az erkölcsi és vallási eszmék kiemelésében, az idevonatkozó gondolatvilág tisztításában s az erkölcsi szoktatásban látja egységes középpontját, akkor az oktatásban mindenekelőtt oda kell törekednie, hogy az érdeklődés lehető legnagyobb sokoldalúságát és intensivitását keltse fel a végre, hogy az iskolából kijövő ifjú nyitott szemmel és nyilt értelemmel fogja fel önmagát s a világot, melyben mozognia kell, hogy a természethez s az emberi 1 A nevezett czím alatt dr. Stark heidelbergi egyetemi tanár egy hosszabb czikksorozatának felhasználásával három czikket közöl a Magyar Tanügy 1873. II évfolyamában. Ugyancsak e folyóirat 1885. évfolyamában Tergina Gyula dr. is hasonló czímen érdekesen értekezik e tárgyról.