Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1898

05 hogy minden jóra fog fordulni. „Hallgass reám, irja hozzá egyik levelében, ós ezen az iiton, melyet mutatok, haladj ügyedben, úgy állandó pártfogásomra számithatsz."

1 Yerancsies közbeléptére a viszály 1573-ban békés úton nyer elintézést. Kölcsönösen békejobbot nyújtanak egymásnak és sajnálattal veszik tudomásul az esetet. Yerancsics előkelő egyházi és világi emberek jelenlétében megfogja Telegdinek s a kilencz nagyszombati polgárnak jobbját, a béke s barátság jeléül egymásba teszi és minden írást elégetnek, hogy a pernek még neve se maradjon meg. Velekinus György érseki helyettes, Derecskey János honti, Garai Márton nógrádi, Nóvák Miklós zólyomi, Mindszenthy András sasvári főesperesek, a szepesipüspök és kanonokok, hét előkelő állású nagyszombati polgár ünnepélyes megjelenésével történt meg a kibékülés.

2 Az események szálait fűzzük össze akkor, midőn szoros összefüggést látunk az 1573-ban Verancsicstól lebonyolított eset és Rudolfnak 1577-ben kiadott rendelete között. A tanácsosok közül, kik Pozsonyban megjelentek, az elhiresztelésnél mint vádlottak szerepeltek: Kádas Fülöp, Olasz Mátyás és Lingh Kristóf, a tanúk között találkozunk még Nagy Márton és Kalmár Imre nevével. Ez a tényállás Telegdi nagy hatalmát mutatja Nagyszombat városában, de egyszersmind bizonyítja erős elégtételvételét, mondhatni boszúállását az ellene forralt jogtalanságokért, mert Rudolf királyi pártfogása mellett a kölcsönt hasonló kölcsönnel fizeti vissza ellenfeleinek. A bűn szántszándékos elhallgatása és közbejátszott körülmények azt sejtetik velünk, hogy ime ez azon vétek, melyre Bornemisza Péter hivatkozik az Ördögi Kísértetekről czimzett könyvében; „Telegdi nagyprépost, kinek okossága, nyelve, tanúsága, vigyázása nem kicsiny, de hova nagyobb, annyival poklabb. Ez nagy tisztet érdemlett volna, de az Űr csodaképpen állott ellene. Kiről Arotis Péter, doctor iuris, procator levén, sok dolgokat beszélt, mint forgott ügye a császár és az egész ország előtt. Midőn a szombatiak vádolták sodomitaságáért és egyéb dolgaiért, kiket nem illik előszámlálnom, kibe Istennek csuda Ítéletéből esett . . . Egynehányszor császár és minden püspököt felindított ellenem, de mindenkor eleit vette az Úr Isten." Kevés hitelt adunk azoknak a vádaknak, a melyek Telegdit a világiak részéről érték. A pártokra szakadt tábort tekintve, az ellenfél a másiknak vezérét minden áron lehetetlenné akarta tenni s igy Telegdi Miklóst, a régi katholikus álláspont hatalmas védőjét, valahogyan elnémítani iparkodott. Máskép állunk azon iigygyel, a mely 1570. után keletkezett. Verancsicsnak Telegdihez irt tizenkét levele egyikéből tudjuk, hogy Telegdinek és Garainak két közös bajos ügye volt, mert az érsek levelében ezeket irja: „Ti, a kik két nagy veszélyes zavarba keveredtetek, elég fonákul újakat törekedtek nekünk szerezni."

3 A káptalan a két 1 Szalay-Venczel. Id. m. Telegdi Miklóshoz levelet ir Verancsics 1571. január 26. Pozsony. " Esztergomi primási levéltár. Verancsics protokuluma. 3 Szalay-Venczel. Id. m.