Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1898
49 Canisius katekizmusa. Licetne sanctos colere et invocare ? Licet, non ad eum quidem modum, quo iubemur Deum colere et invocare, tanquam Creatorem et Redemptorem et Largitorem bonorum omnium; et longe inferiori gradn, nimirum veluti dilectissimos Dei amicos, nostrosque apud ipsum intercessores et patronos. A zárójelben lévő rész Telegdi sajátja és legszebb példa a megtold á s r a. Quid in sacramenti huius sumptione servandum'? Quod fides et auctoritas sanctae matris ecclesiae docet: videlicet christiano laico sat esse sub una specie panis totum Christum accipere; et ex hac sumptione consequi, ut qui non indigne accesserit, ingentem Dei gratiam atque aeternam quoque vitám obtineat, qui verus et integer sacramenti huius fructus existit. [Eoque fit efficacior, quo saepius sacra atque salutaris illa communis iteratur.] A zárójelbe tett részt nem fordítja, példa tehát az elhagyásra. Canisius katekizmusát megigazítja és a kérdéseket megrövidíti. Telegdi katekizmusa. Illik-e a szenteket tisztelnünk és segítségül hívnunk ? Illik, de nem akképen, mint az Istent, kit tartozunk tisztelnünk és segítségül hívnunk, úgy mint teremtőnket, megváltónkat és minden javainknak adóját ; hanem sokkal alább való módon: tudnva illik, mint Istennek választott barátit, fiait és örökösit, minekünk pedig Isten előtt való esedező ótalmunkat. [Mely tisztelettel a Christus Jézusnak dicsősége és nagy méltósága, nemcsak hogy nem kisebbedik, de még neveltetik. Mert ebben tetszik meg a mi üdvözítőnknek kiváltképpen való ereje, hogy nem csak ű magában, hanem szenteiben is hatalmas, dicsőséges és csodálatos. Hogy tiszteli az ő szolgáit és mind e földön s mind mennyországban tiszteltetni akarja, hogy ezek által sok jót osztogat mi nekünk. Miképpen olvassuk Ábrahámról, Izsákról, Jákobról, Dávidról, Hieremiásról, kik holtok után is használtak e földön való embereknek. Miképpen továbbá, a kik híven és alázatosan Christus nevébe nekik szolgálnak, naponkint érzik magokba a szenteknek segítségét.] Mit kell az oltári szentségnek vételében tartanunk? Azt, a mire anyaszentegyházunk hiti és méltósága tanít minket, hogy a községnek igaz elég a kenyérnek személye alatt a telyjes Christust hozzá venni, mely vétellel valaki nem méltatlanul járul hozzá Istennek bőséges malasztját és örök életet nyer. Mely két dolog az oltári szentségnek hasznának és gyümölcsének méltán és igazán hivatik.