Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1898

It elgyötört választott nép zsoltárosa keményen vádolja a kérlelhetetlen Jehovát, ki elfeledte szánakozását, haragjában lebilincselte irgalmasságát. Nagy Isten, nem vádolunk téged, mert szándékaid rnincl isteniek, kegyelmed nem halt meg örökre, Ígéreted nem apadt ki az idők folyamán, hisz Te mondád: „Fordulj hozzám a gyötrelem napján és megváltalak és te imádni fogsz engem." Gyötrelmünk első följajdulásában önkénytelenül tör ki a nagy kérdés: miért kellett ennek megtörténnie ? Ezt kérdi az atya, ki gyermekét; a gyermek, ki szülőjét; a férj, ki hitvesét veszté el: miért, oh mondjátok, miért? Tudomány, bölcsészet, barátság mind hallgat. Komoran, hallgatag ülünk romjainkon, szemünk könyben fürdik, tekintetünk a drága halottra tapad, kit nem tudunk eltemetni. Orgyilkos anarchista oltotta ki életét. Tört döfött szivébe annak, kinek szive csupa jóság, keze csupa áldás, lelke csupa eszmény, élete merő tragikum vala. Az emberiség átka hull a gyilkos fejére, ki oly derült és nyugodt börtönében, mint egy vértanú, ki egy eszmének áldozta fel életét. Kéjeleg a gondolatban, hogy a hatalomnak tőrdöfést adott, hogy példát mutatott átkos szektájának. Szerepét befejezte s hogy bátorsága mystikus fényben ragyogjon, vissza akar merülni a semmiségbe, melyből elő sem kellett volna kerülnie. Egy Brutus, ki rettegve félti a szabad köztársaságot Caesartól; egy Ravaillac, ki vallási fanatismusában a vallásában ingadozó IV. Henriket leszúrja; egy Corday Sarolta, ki egy chimera kipusztításával ezrek ártatlan életét menti meg; egy Ankerströem, ki a jogaira féltékeny nép nevében lelövi az absolutismusra törő III. Gusztávot - nem egyszerű orgyilkosok ; de az anarchisták, kik nem gyűlölnek és nem gyilkolnak személyt, mint végczélt, hanem a kik az emberiség, a társadalommal szemben viselnek irtóháborút, kiknél megdicsőülés a legalávalóbb gyilkosság — ezek csupán gyalázatos orgyilkosok. Átok reád, szégyene az emberi fajnak! „Az alvilágba fogsz leszállni, az örvény mélységébe. Büszkeségedet lesújtják a poklokig, holttested leszáll oda; rothadás lesz az ágyad, férgek öltözeted. Kidobnak koporsódból még a gonoszok is, inert megfertőztetnéd őket." Még velők sem lesz társaságod a sírban, mert megölted az Úr angyalát, két ország szent asszonyát, a mi patrónánkat!