Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1897

36 Ha ezt a dalt vizsgáljuk: Eresz alatt fészkel a fecske, Mi van a kötődben menyecske ? Piczi, piros alma, borízű Kóstolja kend, jaj be jóízű. Itt az első sor az egész dal alaphangulatát megadja. A fészkelő fecskék a családi élet boldogságát jelképezik, olyan boldogságot, a minő a hamiskásan mosolygó menyecskéé, a ki kötőjéből kaczéran piczi, piros, borízű almával kínálja a vele kötekedőt. A négy sor együttvéve pedig egy gyönyörű kép, mely lefestve kedvesen hatna reánk. Sokkal homályosabb a kezdő ós következő sorok viszonya ennél a dalnál. Magas a torony teteje, A juhomnak nincs mezeje; A juhomnak kell zöld mező, Nekem barna, szép szerető. Itt ha logikai következetességet keresünk, haszontalan munkát végzünk., míg ha festői szemmel nézzük: látjuk a kopár mezőn a juhászt, előtte messzire a falu tornya fehérlik, hozzá közel a juhai keresgélnek, ő meg előttünk áll és gondolatban mellette a szeretője. De a festői és az érzelmi sorok között sokszor elég világos az összefüggés. Ebben a nótában: A rózsafa hullatja a virágát, Temetik a falu legszebb leányát; Sír a harang, sír a dalos madárka, Még a nap is gyászruhát vett magára. A lehulló rózsaszirmok akaratlanul is a korai elmúlás szomorú képét idézik fel lelkünkben ós a második sorban már látjuk a fiatal leányt holtan: úgy hullott le az élet virágzó fájáról, mint a hervadó levél a rózsáról. Itt a két sor összetartozása szemmel látható, egyik a másikat világítja meg. Az ujabb dalok közül Posa Lajosnak egy szép dalát említem meg

T mely szintén nem a rímjáték kedveért kezdődik így: Egy csillag som ragyog fönn az égen, Ha nem szeretsz, mért nem mondtad régen ; Xem borulna most előttem Egéss világ gyászba, Olyan nagyon, olyan mélyen A szivem se fájna.

1