Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1897

21 ártatlanságról beszél, hasonlít ahhoz a kis lányhoz, a ki csendes otthonában, a házi körben jól érzi magát, betölti helyét és szépségének öntudatára nem is emelkedve, nem vágyik a nagy világba, nem kivan ragyogni, pompázni s a ki épen oly ártatlanul tud mosolyogni, mint a kis ibolya. Ez a kis virág Tompa regéjében azt mondja magáról : „Ne legyek én rózsa, vagy liliom, Legyek illatos, szerény ibolya I"

1 A hajnalka reggel nyílik ki, az estike alkonyatkor; az egyik jó reggelt kiván, a másik jó estét. „A csendes esti szél leánya", a szende árvalányhaj érthetőn suttogja : „. . . Legények a leányhoz Hogy kivek legyetek. Bús Arvalány hajából Bokrétát kössetek . . ! Miről beszél az égő szerelem ? Miről beszélne másról, mint égő, lángoló szerelemről, mely megcsalatva sem változik: „. . . Hű maradtam, liűn szeretlek Az életben, a halálban ..." 3 Különös, hogy dalainkban a napraforgót tartják a változékonyság, a csapodárság jelképének, mintha arra tanítana, hogyan lehet erre is, arra is kacsintani, ezt is, azt is hitegetni, csalogatni. Pedig ez a leghívebb virág, úgy kiséri a napot, mint a hold a földet, mintha szüntelen azt mondaná : szeretlek, szeretlek. Vannak rátartó virágok is, melyek nagyon keveset beszélnek s oly röviden kifizetnek bennünket, hogy nem igen van kedvünk soká időzni társaságukban. Ezek a virágok között a makranczos hölgyek. Ilyen a Nebántsvirág és a Nenyúljhozzám. Mihelyt a nevét kimondja, hideg borzadással áll odább az ember, mintha ezek nem is arra volnának teremtve, hogy bennük gyönyörködjünk. De nemcsak a nyíló, az illatos virágok beszélnek, a nóta azt is elmondja, mit beszél a retek : „Hogy én barnát szeretek." Azután még egyéb ilyen konyhára való növény is beszél, a sárga répa és petrezselem és ezek igazat mondanak. Ki ne emlékeznék a „Piros bugyelláris"-ból arra a szép jelenetre, mikor a kis menyecske fonalat köt a sublótfiók kulcsára, honnan a pénz elveszett s megakarván tudni a tolvajt, 1 Tompa Mihály: Virágregék : Ibolya. 8 Tompa Mihály : Az Arvalányhajról. * Tompa Mihály: Égő szerelem.