Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1897

22 a kezében tartott gombolyagról folyton ereszti a fonalat és hátrafelé lépdelve megy ki a kertbe, mialatt magában ezt mondogatja : „Sárga répa, petrezseleni Mondd meg az igazat nekem !" Igaz, hogy a kis menyecske az egyszer megcsalódott igazmondóiban, mert mig ő a kertben járt, addig a czigányasszony, kinek tanácsára ezt tette, szépen kiürítette a sublót másik fiókját. De hát ha erre nem jó a sárga répa, jó az másra : „. . . Ki az urát nem szereti, Sárga répát főzzön neki! ..." A búzakalász a kis nyúl nótájában szólamlik meg, de csak susogva, inkább csalogatva: „Búzakalász bizalmasan integet. Esti csillag halovány fényt hinteget . . Ha a sok kis virág kellemesen cseveg apró, kedves dolgokról, mennyit beszélhet az „ó's erdők dísze, az óriási cser ?'' Nagyon sokat, el tud mondani mindent, a mit századokra terjedő életében látott. Legalább Arany Jánosnak elmondta, a mikor „Buda halálá"-nak történetét Arany „az idők vén fájának egy régi levelén írva találta." A tó partján lengő nád nem beszél semmit, csak gondolkodik, elmélkedik, azt mondják, hogy az asszonyok állhatatosságát forgatja eszében, de közben folyton csóválja a fejét s egyre azt susogja : „Az asszony ingatag!" A zörgő haraszt nem szól egy szót sem, de mozgásával jelzi, hogy valami titok van a levegőben. Yannak olyan növények, a melyeknek leveleire szerelmi üzenet van írva. Ezek a növényvilág póstagalambjai. Ilyen a rezgő nyárfa, melynek a nóta szerint: . . . Egy levelén rá volt írva Rózsámtól az üzenet: Isten hozzád édes, Isten hozzád kedves, Együtt élnünk nem lehet . . . De nemcsak a virágok beszélnek, nemcsak a falevél, még a száraz ág is mond valamit, vagy legalább példáz. Azt hiszem mindnyájan ismerjük a „Kalapom szememre vágom" bús nótáját, mely azt mondja: „. . . Tűzz melléje száraz ágot, Hadd példázza a világot, Melyet ketten kinevettünk, Fel sem -vettünk ..."