Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1894

fig végig. Mig a positivismus paedagogiája a paeilagogia problémáját a hideg bonczoló asztalra helyezi, s a gyermeki lelket a tudomány praecisitásával szedi szét idegszálaira, hogy tanait és rendszerét fölépítse, de nem egyszer érezzük, hogy úgy van művével, mint Madách Tudósa az ember teremtésével, hogy hiányzik az életet, igazi melegvérű életet adó szikrája: addig Dupanloup, a nagy tudós, de még nagyobb művész, a megfigyelő tehetség bámulatos erejével s lelkének semmivel sem pótolható mysticus tapintatával és intuitiójával magához az élethez férkőzik, a gyermek lelki éleiében működő rugók titkát lesi el, s müvében hatalmas nevelői egyéniségének termékenyítő rajzát adja. A valójában két alapigazság az, melyek mesteri kimutatásában látom Dupanloup művének erejét és kiválóságát. Az egyik a positiv keresztény nevelés erejének és igazságának páratlanul szép bebizonyítása. A másik annak a fényes kimutatása, hogy a nevelés első sorban művészet. A keresztény elveknek az emberi lelket éltető s a társadalmakat fentartó ereje seholsem nyilatkozik meg és használható föl hatásosabban, mint épen az ifjúság neveltetésénél. Ennek igazságát hirdeti Dupanloup paedagogiája. Ez álláspontjában van műve sikerének természetes és szilárd elő föl tétele. S ez álláspont igazságát valójában kevesebben vonják kétségbe, mintsem hinnők. Mert ha úgy van is, hogy az úgynevezett, s az elméket bizony-bizony legtöbbször terrorizáló fölvilágosodás, mely lényegében nem más, mint intelligens érzékiesség, a humanismus mázával bevont pogányság, az egész vonalon ádáz dühvel ront a keresztény elveknek és intézményeknek, s részint felületes jóhiszeműségből, részint titkos érdekei czéltudatos védelmében nem fogy ki azoknak gyalázásából: de nagyon kevesen vannak, kik a keresztény elveken nyugvó nevelést és iskolát elébe nem helyeznék a vallástalan nevelésnek és iskolának, ha saját gyermekeikről van szó. Épen Francziaország, hol a fölvilágosodás a legkíméletlenebbül dühöng a positiv kereszténység ellen, fényes példája ez igazságnak. Francziaországban, hol tanítási szabadság uralkodik, az 1876-ik évi statisztika szerint 1140 középiskola volt, melyek közül 337 nyilvános középiskola (lycée és college) az állam közvetlen vezetése alatt állott, a többi 803 magán középiskolának 80°/o-a egyháziak kezében volt.

1) ') Dr. Fináczy Ernő. A franczia középiskolák inulfja és jelene. Budapest, 1890. »A franczia magári középiskolák kétfélék: egyháziak és világiak. Amazok száma daczára a jezsuiták legújabb kiűzetésének — igen nagy s közkedveltségök, mondhatni, jelentékenyebb ma, mint valaha. A franczia nemzet zöme nagyon vallásos és