Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1894

fig mialatt meghatottsággal éreztem Dupanloup nemes szívének melegét, mely műve minden lapjára oly rokonszenves életet lehel : új világ tárult föl előttem, s a nagy nevelő minden gondolatával jobb és jobb világításban bontakozott ki tudatomban a nevelés feladatának és munkájának egész magasztossága. S most, hogy egy évtized után újra elolvastam ez arany-könyvet, Dupanloup álláspontjának és nézeteinek igazsága még meggyőzőbben domborodik ki előttem. Akkor, gyakorlati pályám elején, tapasztalatok és megfigyelések hiányában a nagy katholikus nevelőhöz való rokonszenvemet szerzetes-tanári neveltetésemnél fogva talán előítéletesnek minősíthették, ma — büszkén vallom be — e rokonszenvem rám nézve az utóítélet erejével és igazságával bir. Azóta egy népes tanintézet szolgálatában bőséges alkalmam volt a gyermeki lélek különféle megnyilatkozását megfigyelhetni s a nevelés-tanítás számtalan pontjára nézve közvetlen tapasztalatokat gyüjthetni. És sohasem fordultam Dupanloup művéhez a nélkül, hogy megfigyeléseimnek és tapasztalataimnak igaz magyarázatát, sőt sokszor meglepően mély, további eljárásomat irányító megokolását meg ne találtam volna. Sokszor fordult meg elmémben a kérdés, mi adja meg tulajdonkép Dupanloup paedagogiai művének a kiválóságot? — Hisz lehetetlen volt nem látnom a nagy különbséget, mely Dupanloup müve s a szorosan vett tudományos paedagogiák közt van. — Maga Dupanloup is azt mondja a nagy szellemek szerénységével műve előszavában »Ge livre, si on peut lui donner ce nom.«

]) »Könyvem, ha ugyan annak e nevet adhatjuk.« S ha skeptikus elmém — sok oka van rá — nem is bízik az emberi tudomány mindenhatóságában, annyira barbár még sem vagyok, hogy ne ismerném a positiv tudományos módszerek értékét és hasznát. Pedig e szempontból Dupanloup müve könnyen kifogásolható. — S ha igaz is, hogy a legműveltebb nyugoti népeknél kiváló tudósok és mélyen gondolkodó fők aggódva vetik föl a kérdést, nem mondanak e csődöt az emberről, az életről s a társadalmakról szóló tudományok, még aligha vagyunk azon a ponton, hogy a positiv tudományos módszer hiányát, ha mindjárt egy paedagogiai műnél is, megbocsátanák. Mi az hát, mi e hiányt Dupanloup művében oly előnyösen pótolja, s annak a paedagogia problémájának megoldásában oly határozott fölényt szerez ? —• Mert tagadhatatlan, s ki e művet elolvassa, tanú rá, hogy Dupanloup a nevelés feladatát megkapó magasztossággal fogja föl, s a nevelés sikeres munkáját meglepően biztos, szerencsés kézzel tárgyalja ') I. m. Introduction. XXV11I.