Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1894

) fig Ezt csinálta az első rossz nevelés azon gyermekből, ki később Cambray érsekének nevelése alatt az a nemes berezeg lett, kiről még Voltaire is dícsérőleg mondta : »Kormányzása alatt Francziaország nagyon is boldog lett volna.« Ha az ily gazdagon megáldott természet hiú és gyönge, úgy nagyravágyástok belőle egy ostoba és szemtelen, egy haszontalan és álnok lényt csinál, ki mindenről össze-vissza fecseg, komolyabb tanulmányra és nagyobb eredményre képtelen s legfölebb az lesz, kit ti kellemes világiinak hívtok, ripők, ki sem magának, sein másoknak hasznára nincs, s ki, ha a körülmények úgy alakulnak, 25 éves korában magát és családját szégyenbe sodorja. Feneion, a nevelés nagy mestere, azt szerelné, ha e bajnak a legelső gyermekkortól vennők elejét, s hogy a gyermekekből ne váljék az, mit napjainkban »gőgös arszlánok

« nak neveznek, fölhozzuk Feneion tanácsát, hogy miként lehet eleitől fogva megakadályozni, hogy szemtelenekké és önhittekké ne legyenek. Azt hiszem, örömükre fog szolgálni olvasóimnak, ha közlöm az ép oly finom, mint mély megfigyeléseit. »Sokszor — úgymond ő — az a gyönyör rontja meg a kicsinyeket, melyet a jó gyermekeken találunk ; hozzászoktatjuk őket, hogy mindent megpróbáljanak, mi eszökbe ötlik, s hogy oly dolgokról beszéljenek, melyekről még határozott fogalmuk sincs ; úgy egész élőtökben megmarad a szokásuk elsietve ítélni s oly dolgokról beszélni, melyekről világos képtettök nincs, mi aztán szellemi jellemüket megrontja.« »A gyönyörnek, melyet gyermekeken lehet találni, még más rossz hatása is van. Észreveszik, hogy őket tetszéssel nézzük, hogy minden tettüket megfigyeljük s hogy őket gyönyörűséggel hallgatjuk. Ezáltal megszokják azt hinni, hogy az egész világ mindig velők foglalkozik « »E korban, melyben minden tetszésre talál s melyben még ellenmondásra nem akadunk, támadnak azon agyrémes remények, melyek az egész életre végnélküli csalódásokat hoznak. Láttam gyermekeket, kik azt hitték, hogy valahányszor halkan beszéltek, róluk beszelnek, mert észrevették, hogy gyakran így történt; azt hitték, hogy rajtok minden rendkívüli és csodálatra méltó. Úgy kell tehát a gyermekekről gondoskodni, hogy ne vétessük velők észre, hogy sokat gondolunk velők. Éreztessétek velők, hogy viselkedésükkel szeretetből és a jó útra való vezetés szükségességéből törődtök, nem pedig azért, mert szellemüket csodáljátok « Feneion továbbá azt mondja: »Minden, mit bennök a szellemből találunk, elragad minket, mert e kortól még semmit sem várunk. ítéleteik minden hibáját elnézzük, sőt az eredetiség kellemét látjuk rajtok ; a testnek bizonyos élénkségét, mely gyermekeknél sohasem hiányzik, a szellem