Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1894

fig hogy egy sokkal meghatóbb alakban és sokkal édesebb név alatt nyilat­koztassa ki magát; mindenesetre érezték az Ég Királyának nagyságát és hatalmát, de 0 mindenek előtt gyöngéd atya volt ; különösen szerete­tét érezték s midőn azt mondá : »Engedjétek hozzám a kisdedeket, mert a mennyek országa ezeké s az ezekhez hasonlóké« ... a meghatott atyák és anyák lábaihoz borultak és imádták őt ! Értem, miért dicsőítették a próféták oly fönséges zsoltárokban a patriarchák dicsőségét s az anyai termékenység magasztos büszkeségét. Örömest ismétlem velők e sorok befejezésekép az evangéliumi mondást: »Boldog az anya, kinek áldottan megtermékenyített öle a földnek és Égnek sok gyermeket adott! Boldogok az emlők, melyek őket szoptatták! Sohasem rakott anya nemesebb gyöngyöket szívére, sohasem koszorúzta szebb korona dicsőséges homlokát!« IV. Az elkényeztetett gyermek! Szerettem volna, ha e szomorú tárgyat nem kellett volna érintenem, de nem kerülhettem ki, különösen oly mű­ben, mely a tekintélyről és tiszteletről szól. Az elkényeztetett gyermek a tekintélynek és tiszteletnek esküdt ellensége. Másrészt meg gyermeket elkényeztetni annyi, mint a legszomorúbb módon megvonni tőle azon figyelmet, melylyel természete méltóságának s rendeltetése és boldogsága érdekének tartozunk. Sokszor nevetnek, ha elkényeztetett gyermekről van szó; én soha­sem nevettem; elkényeztetett gyermek látása sohasem csalt ajkaimra mosolyt. Alig van ennél vigasztalanabb látvány. Rám nézve legalább ijesztő; ijesztő a jelent és ijesztő a jövőt illetőleg. Az igazság és igazságosság nem egyszer érvényre jut még a világ könnyelmű phrasisaiban is; »enfant terrible — rettenetes gyerek«, mondjuk sokszor helybenhagyó gondtalansággal, sőt bizonyos kielégített hiúsággal. Igen, rettenetes, és sokkal rettenetesebb, mint majd egykor még óhajtanok. Az elkényeztetett gyermekre alkalmazhatjuk a Szentírás szavait: »Ki is az oroszlánok között jára, és oroszlánná lőn, és ragadományt tanula fogni és embert enni.« (Ezekiel XIX. 6.) »Mivel foglalkozik egész nap?« kérdeztek egy alkalommal egy fiatal asszonyt. — »Kényeztetem gyermekeimet«, volt a felelet. — Azt hitte, hogy evvel többé-kevésbbé tréfásan vagy szellemesen fejezte ki magát; szavai azonban komolyabbak voltak, mintsem hitte. Keserű ítéletet mon­dott sok oktalan anya fölött, kik tényleg gyermekeiket életök egész első

Next

/
Thumbnails
Contents