Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1894

fig Gyakran kérdeztem magamtól: »Honnan van a gyermek- és ifjúkornak e kimondhatlan vonzóereje ? Miért bir e legkorábbi életkor avval a leírhatatlan kellemmel, mely elragad, megindít és soha sem fáraszt ?« Egyik tisztelt barátom adta meg erre nekem egyszer a választ: »A gyermek kétségkívül maga az egyszerűség, tisztaság és ártatlanság; mi azon ban mindennek megmagyarázhatlan és ellenállhatlan vonzóerőt kölcsönöz, az, hogy a gyermek maga a remény ! Mindenesetre a jelennek öröme, de mindenekelőtt a jövőnek reménye!« E szavak megleptek és eszembe juttatták Pisieux őrgróínőjének szavait, melyeket XV. Lajoshoz intézett királylyá szenteltetése után. »Fölség — úgymond -— ekkor kellett önt látni . . . Fölség szép volt, szép mint a remény !« Ez mindent megmagyarázott. Még egy királyi gyermek sem nyerhetett szebb dicséretet, de egyszersmind tapintatosabb oktatást. De bármilyen is legyen is a helyzete, a gyermek mindig a mosolygó, a szép, az édes és tiszta remény ! A Szentírás ezt a legkedvesebb hasonlatokban fejezte ki. A gyermek bizonyára gyöngéd csemele, gyönge növény ; de egy napon talán hatalmas, az erény minden gyümölcsével megrakott fává lesz, mely messze nyújtja pompás árnyékát. A gyermek gazdag kifejlődéssel kecsegtető nyiló virág, mely ha már első óráiban is oly szép, minő lesz akkor, midőn minden kellemmel lölékesítve, s az Ég minden adományával szépítve kifejlődik, hogy a földet díszítse. A gyermek még kis patakocska, fölfakadó forrás ; de egykor hatalmas folyammá lehet. A nevelő az ügyes kútmester, kiről a Szentírás szól ; az ő keze irányítja az engedelmes vizeket, melyek akarata szerint veszik irányukat, s ő nem engedi, hogy folyásukat idegen, tisztátalan vagy ellenséges vizek zavarják. Igen, a gyermek a remény, magának az Égnek reménye; mert örököse a dicsőség pálmájának, tárgya az Isten tetszésének, testvére és barátja az angyaloknak ! A gyermek reménye a földnek, melynek gazdagsága és kincse a jelenben, ereje és dicsősége a jövőben. Reménye a hazának és az egész emberiségnek, mely benne megújul és megifjodik. Legelső sorban azonban e földön reménye a családnak, melynek öröme és gyönyörűsége a jelenben, s melynek koronája és ékessége a jövőben. E kedves teremtés! A világra jövése, első mosolya, első pillantása már a békesség jele, s valamennyiünknél a derültség hírmondója. Figyeljétek csak meg! Felhő nem sötétíti homlokát, a multat nem ismeri, a