Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1894

fig Én őket mindig igazaknak, érző szívűeknek és őszintéknek találtam, ők voltak rendszerint valamennyi közt a leghálásabbak, s alapjokban a legtanulékonyabbak ; olyanok, kik a legnagyobb buzgalommal szoktak az engedelmességhez, a munkához, a tudományok iránti szeretethez s tanítóik iránti tisztelethez; leglübbnyire inkább volt meg bennök a jóra való lelkesedés, mint a roszra való élénk fogékonyság. S ha végre Isten kegyelméből s neveltetésük által a bennük lakozó szerencsés természet koruk hibái és gyöngéi fölött diadalmaskodott s bölcseségben és erényben megerősödtek, ügy valójában azon gyermekekké lőnek, kik kezességet nyújtottak arra, hogy húsz éves korukban a »szeretetre legméltóbb, legrokonszenvesebb és legnemesebb emberek lesznek.« (Rousseau.) III. Hogy a gyermekeknek hasznokra lehessünk, hogy hibáik el ne kedvetlenitsenek, hogy minden tulajdonságukat felfedezhessük, bizonynyal szerelnünk kell őket; éreznünk kell a viszontszeretet édességét; érdeklődnünk kell irántuk, örömünket kell találnunk megfigyelésükön ; értelmesen és szeretetteljesen kell őket tanulmányoznunk; gyönyörűségünkre kell szolgálnia a velők való bizalmas beszélgetésnek, mert ily beszélgetések közben egész lényök mérséklődik és szelídül. így lassankint tünedezik belőlük minden nyers és nagyzó vonás; nemcsak illedelmesek, barátságosak, őszinték, vidámak, kedvesek, hálásak s gyöngédek lesznek, hanem leikök emelkedik, szívok kitárul, s abban a legmegindítóbb vonásokat födözhetjük fel. Leikök teljesen kibontakozik, s néha a kedves és mosolygó arczok mögött, az élénk teremtések belsejében egyszerre csak valami nagyot és istenit találhatunk, mely először meglep, majd gyöngéd tiszteletünket vívja ki. Midőn Feneion az egyszerűség fönséges kegyelméről beszél, hozzáteszi, hogy az az evangeliumi gyöngy, mely megérdemli, hogy a legtávolabb országokban kerestessék! Az oly tiszta vizű gyémánt, hogy a legszebb fényt sugározza vissza! A Ganges partjai, melyek kelet gyöngyeit adják nekünk, nem adták nekünk az egyszerűséget ; én a gyermekek szívében találtam azt meg. Homlokuk nyíltsága, tekintetük élénksége, tiszta szinök, kedves mosolyuk, egyszerű és édes beszédük, s koruknak minden többi ártatlan szépsége és külső kecse mindenesetre nagy hatalom ; de szivök kellemei még hatalmasabbak. Mint oltja e naiv egyszerűség öntudatlanul a gyermekbe a legnagyobb erényeket! Elmondhatjuk a gyermekről, mit az Apos-