Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1892

8 diadalmat felettök. A fejlettebb növények aljzatán rendesen a finom szálú mohokkal találkozunk, melyek csoportokba verődve, lassankint vastag rétegeket alkotnak s víztartó képességökkel míg egyrészről a növény táplálkozását biztosítják, másrészről korhadékukkal a televényföld képzésébe befolynak. A talajkötő növények egyik legegyszerűbb, mégis igen nevezetes alakja a már többszörösen említett királydinnye, melynek szélhordta termése alig indul egy-egy gomba védelme alatt csírázásnak, már is csodálatos gyorsan növekednek homokfogó gyökérszálai ; majd vörhenyesszínű indás szárai a laza talajon szerte futnak s arra ráfeküdvén, a viharok harczát elkerülik. Ha a folytonosan virágzó s bőven termő növényt talajából kiemeljük, csodálkozás fog el a mélyre ható, finomabbnál finomabb gyökérszálak látásán, melyek mindegyike egész sereg reá tapadt homokszemet hoz fel magával. Ez magyarázza a puszták ezen lakójának szívós életét s befolyását a futóhomok megkötésében. Hol a gomba és a mohképezte televény (humus) lehetővé teszi az életet, csakhamar megjelenni látjuk ott az árvalányhajat is, mely tömeges felléptével beárnyékolja a homokpuszták' hullámos felületét s győzelmi jelül ezüstszínű foszlós kalászkáit vidáman lengeti az alkonyi szélben. A Tisza mentén, hol csak néhány évtized előtt is a futóhomok-buczkák oly félelmes kiterjedést vettek, részint a talajvizek, részint az emberi szorgalom eredményei, a nyárfa- és ákáczerdők szemmel látható javulást eredményeztek. Ma már a futóhomok csak elvétve, szűk területre szorítva féktelenkedik ; jóllehet szilaj természete minden módon ellene van szabadsága megfékezésének. A buczkák tenyészete nemcsak a gyakori szelekkel küzködik, hanem az őt elárasztással fenyegető homokkal is, mely ha ideig-óráig el is temeti olykor, újra előtör s felületét uralván, végre is legyőzi a féktelenkedőt. Ez az oka, hogy ha egyszer megvethette lábát a növényzet a futóhomokon, nem egy könnyen pusztul el róla; sőt ellenkezőleg mindig és mindig nagyobb területet hódítván magának, gyökerei szövedékével s lombozata sűrűjével helytállóvá alakítja a futóhomokol. A már egyszer benépesül L buczkák növényzete az év különböző szakában nagyon különböző képet mutat. A ki nyár derekán vagy őszszel vetőtlik a pusztára, a növény tenyészet más-más alakjaival találkozik. Alig olvad el a puszták hótakarója, már is ezer, meg ezer apró sárga csillagocska jelenik meg a szemhatáron. Ezek a csillagocskák a piczi sár ma (Gagea pusilla L.) csinos virágai. Majd egész sereg kék, piros és sárga virágú növény veri fel a homok életadó talaját, melyeknek üde zöldje szemetgyönyörködtetően hirdeti a tavasz beálltát. Mikor pedig beköszönt a bimbófakasztó május, egyik virág a másikat követi, s az egész puszta növényzete teljes pompájában látható. Ez időben díszlik a kettős virágú homoki liliom (Iris arenaria L.), a pusztai gyopár (Verbaseum L.) sötétibolyaszínű virágai-