Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1892

9 val, a vérvörös ökörnyelv fű (Verbascum rubiginosum W. K.) az ajakosak, pillangósak és temérdek mások társaságában, melyek között a polyvás füvek nagy területet elfoglaló csoportja kellemesen uralja a vegetatiót s a puszták végtelenét egész vadvirágos kertté varázsolja. A pázsitfüvek közöl legelőször a füzérvirágúak és a bugásak indítják fejlődésnek virágaikat. Ekkor lép fel a borsókás perjé (Poa bulbosa L) ibolyaszínű kalászkáival, őt követi az árvalányhaj s ennek rövid uralma alatt a gyönyörű fenyér tündöklő virágzata ékesíti a növénykolóniát. Leírhatatlan a benyomás, melyet éreztet a puszták flórája, midőn azt a búcsúzó nap sugarai bearanyozzák. De a milyen gyorsan fejlődik a puszták növényzete, épen olyan hamar is indul enyészetnek. Alig hinné az ember, ha csak nem tapasztalja, mily hamarosan áthalad itt a tenyészet az egyes életszakokon. A fészkes, fürtös és bugás virágzatok, melyek alig pár hét előtt csodás szépségökben láttatták magokat, tarka szirmaikat elhullatván, gyümölcsöt érlelnek, mely maga-magát veteményezi, reá a növény elhal s száraz kórója alatt új növénynek engedi át a tápláló talajt. A júniusban sarjadzó fűnemek nem mutatják már azt a tarkaságot, üde színt és fajbőséget, melyek a május flóráját oly kedvessé teszik ; előfordul azonban mégis egy-két figyelemre méltó növényegyed, minő a többek között a homoki derczefü (Gypsophila fastigiata L.) és a fürtös bugájú tüskés polyvaborz (Tragus racemosus Desf.), melyek apró kékes virágaikkal válnak ki a környezetből. Feltűnő azonban általában véve az élénkzöld szín hiánya. Minden növényen ott ül már a szárazság kinyomata, mintha a nap növekedő heve előre letörölte volna arczukról az életszínt. Észrevehető ez a száraz külső főképen a vasvirágon (Xeranthemum annuum L.), melyet a köznép száraz színe miatt jellemzően szalmavirágnak szokott nevezni. Utóhadát képezik az elszámlált növények azon csoportoknak, melyeket fenyér- és árvalányhajformatiónak mondunk. Velők záródik be a nyárderék flórája. Júl. és aug. hóban szünetel a vegetatio. A táj kiaszottnak látszik. Növényroncsok : tépett növényfüzérek és sárga szalmaszálak fedik mindenfelé a megfakult talajt. A puszta növénytenyészete nyári álmát aluszsza. Midőn azonban a nyár végső napjai elmultak s a bikanyálas ősz derült egével beköszöntött, még egyszer és utoljára ölt ünnepi színt a homokpuszta. A megelevenülL gyepes talajból kiemelkedik és halvány-piros virágot hoz az aszú- és a klárisos szegfű (Dianthus proli fer L., D. deltoides L.), füzéreit kivirítja a homoki czikszár (Polygonum arenarium W. K.), majd langyos éji eső után ezrével állanak elő a csirkegombák (Agaricus L.) s végezetül megjelenik a komor tél előfutárja, a homoki kikerics (Colchicum autumnale W. K.) violaszínű virágaival. 2. A nádasok tenyészete. Hogy mi az a nádas, csak annak lehet róla tiszta fogalma, a ki ilyet testi szemeivel látott valaha. A vízi tenyészet gazdag változata fűződik e