Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1892

5 1. A puszták növényzete. A szegedi puszták kissé hullámos talaját, u. n. buczkáit, csupa homok alkotja. Ez a homok ott, hol a terület fátlansága miatt a nyári nap hevének sikerült a növényzetet teljesen kiölni, a szelek játszi kénye szerint örökös mozgásban van. Az ilyen területen, u. n. futóhomokon, elvétve, rendszerint tavaszszal, láthatni némi tenyészetet. Legállandóbb lakójának mondhatni a szívóséletű királydinnyét (Tribulus terreslris L.), mely szertekúszó indás szárán a homok forrósága daczára szúrós terméseit évenkint csodálatos bőségben hozza meg ; társául szegődik a tövises levelű iringó vagy temondádfű (Eryngium planum L.) is, mely örökös harczban áll széllel és homokkal, s ha végre is ő marad a küzdelem áldozata, hűtlenné lett talajáról menekülvén, mint ördögszekér nyargalja be a terjedelmes síkságot. A hol a növénygyökerek szövedéke helytállóvá sűrítheti a laza homokot, ott kora tavasztól nyár derekáig, majd őszelőtől lombhullásig tarka növényszőnyeg borítja a tápláló anyaföldet. A szegedi puszták flórájában három fornmtiót lehet megkülönböztetni, melyek mindegyikében a szalmás növények, u. n. pázsitfüvek (Gramineae Juss.) az uralkodók. Formatiónak nevezik a növényföldrajzban a bizonyos képet nyújtó, ugyanazon talajon díszlő és egy időben virító növénycsoportozatot. A formatió mindig a tömegesen fellépő növénynemtől kapja nevét minden más növény, mely azonban szórványosan, olykor foltot vagy gyarmatot képzőleg jő elő, képződménynek, vagy a formatió járulékának mondatik. Pusztáinkon a homoktalaj egyik formatiója a fenyór (Andropogon L), melynek legjellemzőbb alakja az éles mosófű (A. Grillus L.). Sűrűen csoportosulva ezer meg ezer lepi el és díszíti a homokhalmokat s vékony, de erős szalmáján rezgő kalászkái kellemes benyomást tesznek a szemlélőre. A ki június közepén látogatja meg a virágdíszben pompázó pusztát, elbűvöli lelkét a sárgás ibolyaszínben viruló fenyértenyészet. mely a rajta lágyan átsuhanó szellőt folytonos bóiintgatásaival üdvözli. A fenyérformatió főképviselői mindnyájan karcsú szalmájú, finom kalászú pázsitfüvek, melyek sűrűen egymás mellé helyezkedve minden talpalatnyi tért ellepnek, kiemelkedvén ott, hol a talaj halmosabb s ibolyaszínben játszó fénylő füzérökkel uralják a síkságot. A temérdek mennyiségű és sok fajtájú kalászos, füzéres és bugás pázsitféle növény között mintegy 30 fajta pillangós virágú, 11 fajta hagymás és 10 fajta kosbor-féle növényre akadunk, melyekhez még más sokszor igen élénkszínű virággal diszlő növény járulván, az egész formatió egyedszáma 200-on felül tehető. Es e sokféle alakú és virágzatú járuléknövény, hol magánosan, hol gyarmatosan előfordulva, a formatiónak jellemző s nem minden bájnélküli arczulatot kölcsönöz.

1) l) L. a »Függelék« 1. sz. a. felsorolt növényeket.