Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1892
15 válik ki, mellette foglal helyet a csomós virágzatú bogárpalka (Cyperus pannonicus L.) ívszerűen hajlott bugájával, azután a búbos, fíízéres és ecsetbajuszfű (Cripsis aculea L, Gr. schönoidea L., Gr. alopecuroides L), továbbá a tengeri árpa (Hordeum maritimum L.), a pántlikafű (Phalaris arundinacea L.) és a pozsgáslevelü zsézsa (Lepidium crassifolium L.), végre az általánosan ismert orvosi székfű (Matricaria chamomilla L.). 1) Az elmondottak után úgy látszik, hogy a sóstavak flórája megegyez azokkal a növényekkel, melyek törmeléken, hulladékdombokon, útfeleken stb. szoktak előjönni. A talajsajátságok u. i. itt, miként ott könnyen oldódó sókhoz juttatják a növényeket; különbségül csupán azt faláljuk, hogy a sóstavak medenczéje csak a víz lehuzódása után válhatik a vegetatióra alkalmassá, míg az útak mentén vagy a romokon az év minden szaka fejlődésnek indíthatja a növényeket. Innen van, hogy a sziksós területek növényzete időhöz kötött és nagyon sokszor esetleges ; az utóbbi helyeké ellenben természetszerű és állandó, nem korlátoztatván még a felesleges sómennyiség által sem, mely mint tudva van, a növényéletre ártalmas. A só túlbősége adja okát a sziksós szérűk kopárságának. 2) Hogy a szikesek, mocsárok és puszták növénytenyészete között az összekötő kapcsot, illetve áthidalást megtaláljuk, figyelmünket az árterek flórájára kell fordítanunk. Alig képzelhetünk formatiót, mely annyi különféle alakból lenne összeverődve, milyennek a kiöntéses helyek növényzetét tapasztaljuk. Majd nád és gyékény, majd sás és káka, majd meg kutyatej (Euphorbia, palustris L. E. pilosa L., E. lucida W. K.), édes fa (Glycirrhiza echinata. L.) és mályva (Althea officinalis L.) töméntelen mennyisége uralja a területet. Az alakoknak ez a. különfélesége okozza, hogy a természet jellemének meghatározásáról itt szó sem lehet ; mivel azok a. helyek, melyek tavaszszal vízzel fedve láthatók, nyáron és őszszel szárazak s így a nekik megfelelő vegetatiók az év különböző szakaiban a képzelhető legtarkább változatokban szemlélhetők. Ha az ár tavaszszal elönt valamely területet, megszámlálhat] an növény sarjadzik csakhamar talajából. Láthatni itt madárhúrt (Gerastium semicaudatum L.), hínárt, (Najas major L., N. minor L), boglárkákat (Ranunculus aquitilis L., R. fluitans Lam., R. sceleratus L. stb.)és sok más vízinövényt, melyek szálas vagy lapos leveleiket hintáztatják a locsogó árban. Mint jellemző és helyt-álló növény figyelmet érdemel a, Salvinia nutans és Marsilia quadrifolia, mely vízi harasztok közöl az utóbbi hosszú nyelű négyes levelét a viz színére tolván, sokad magával lóherrel borított területet képzeltet az az elöntött felületen. Mintegy 80—40 nap múlva, mely idő alatt a terület vendégvize részben, vagy teljesen lehúzódott, az előbb látott flóra nagy változáson megy keresztül. A víz kevesbedtével fogynak, pusztulnak a vízi növények is. A ') L. a »Függelék« 5. sz. a. elsorolt növényeket. 2) L. u. o. 6. sz. a.
