Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1892

14 Virágai színére hasonló hozzá a mocsárok, ingoványok kedvelője, a kérges cziczkafark (Achillea crustata Roch.), mely tömött foltonként uralja a sós területet. Ugyan itt látható a pozsgás gerepcsin (Aster pannonicus Jacqu.), a sárga kisvirúgú pozdor (Scorzonera parviflora Jaqu.), az égszínkék virágú bokros len (Linum perenne L.), a cseresznyeszín virágú lenlevelű ezerjófű (Erythraea linariaefolia Pers.), a magános sárgavirágú gatyás szárnyók (Tetragonolobus siliquosus Roth.) és az ezek társaságából soha sem hiányzó világoszöldszínű csátés sás (Carex divisa Huds.), mely utóbbi megvastagodásra hajlandó fás gyökerével évről-évre tovább kúszik a nyirkos talajban. Egy harmadik, úgy szólván állandó formatiót képez a sóstavak porondján a villás és a lmmvas kaka (Scirpus maritimus L., Sc. Tabernaemontani Gmell.), melyek, mint szegélynövények, a már említett pozsgás gerepcsin társaságában gyepesen fordulnak elő. Ezen három formation kívül, melyeknek egyénei meglehetősen állandó jellegű tenyészetet mutatnak, meg szokás különböztetni még egy negyedik sós-növényformatiót is, melynek alakjai a szikes talajon majdnem mindenkor fellelhetők s nagy csoportú koloniákat alkotnak. A formatió főképviselői a a csoportosulásra hajlandó nagyszámú libatopp-félék (Ghenopodeae L.). A libatoppok általában véve igénytelen külsejű növények ; közöttök első sorban a sokmagvú és a fodorka libatopp (Chenopodium polyspermum L., Chen. Botrytis L.) jőnek tekintetbe, melyek csakis a szikes tavak vízmentes talaján tenyésznek. Mind a kettőnek színe hamvas-szürke vörös-barnába átmenő, virágai pedig életszínnélküliek. A libatopp-koloniák között néhol ki-kitünik a sziksóval telített talaj fehérsége, mely miatt a növénynyel borított részek szokatlan barna foltoknak látszanak. Ha emelkedettebb helyről tekintjük át a vízmentes tófeneket, vagy végig nézünk valamely sziksós szigeten, egy óriási pillangó tarkaszínű szárnyrajzolatját képzeljük magunk előtt. Látunk u. i. egy fehér foltot, a sziget sziksós virágú növénytelen, kopár közepét, hamvas-szürke libatopp-seregtől környezve, melynek külső karimáját a kevesebb sótartalmú, vagy néha. sómentes talaj élénkebb zöldű növényzete képezi, míg az egészet a gyepes puszta sokszor ragyogó tarkaságú vegetatiója a beláthatatlanságig veszi körül. És a növényzet ilyetén elhelyezkedésében mindig bizonyos rendszer mutatkozik. A sziget párkányzatán u. i. az ezt környező szárazulat zöld növényzetétől ellérőleg a libatopp, az egyterméjű és a sós üröm (Artemisia monogyna W. K., Art. maritima L.) hamuszínű, néha egészen ezüst-fehér alakjai állanak, őket követi belső gyűrűképen a vörös-barna színű lecsepült sepröfű (lvochia. prostata Schrad.) és a sómócsing (Salicornia herbacea L.) gyülevész csoportja, úgy azonban, hogy a sziget közepén a kivirágzó sziksónak szabad tér maradjon. A növények, melyek a formatió képzéséhez mint feltűnőbbek járulnak, elég számosak. Legnagyobb tömegével első sorban természetesen a libatopp