Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1892
12 hatunk egyik sáshalomról a másikra. Az ilyen zsombékos rétre rettegve gondol a tanyás gazda ; mert ha legelésző jószága esetleg rátéved, rendszerint bele vész a feneketlen ingoványba. A zsombék tenyészetét valami gazdagnak, változatosnak épen nem mondhatjuk. Rajta csak a nád (Phragmites communis Trin.) és a káka uralkodnak; de előfordul olykor a turfás talajon néhány élénkebb virágú növény is, nevezetesen egy pár bogáncs (Carduus L.) és kosbor faj (Orchis Ii.), valamint a ki-kicsillámló vízben a virágos káka (Butomus umbellalus L.), a vidrafű (Menyanthes trifoliata L.) és másféle vizet kedvelő növény. Valóban szép látványban részesül a búvár, ha a süppedékes talaj közepéről visszatekint az ingovány tavára, melynek sima tükrét a nimfák és a vízi boglárkák vakító fehér virága tarkítja ; míg a zsombék növényzete ez időtájt még majd csaknem téli álmát aluszsza. A zsombék képződését a rajta díszlő sásnövények, különösen a társasan föllépő pal ka félék (Cyperaceae DC.) sajátságos természetű növekedésének köszönjük. Elvirágzás után u. i. a növény szára egészen a tőlevelekig elhal, melyeknek hónaljából ősz folytában rügyek erednek. Ezek a rügyek hozzák létre a következő év hajtásait. A sáslevelek azonban elszáradásuk előtt finom rostokra foszlanak, melyek a növény szárára tekerőzvén, gátolják az új hajtás szétterülését; innen van, hogy a sás szára minden évben egyenesen emelkedik fel a tőből, mi által a gyökérszálak is évről-évre magasabbra húzódnak, míg az elhaló növényrészek az újonnan képződött gyökérrostokkal egybefűződvén, az erős fonadéktalaj áll elő. Ebből magyarázható az, hogy miért látjuk a korhadék tetejét évenkint kizöldülni, míg az aljzat, mint rugalmas szövevény, a vizek felületét turfába átmenő járhaló fedővel borítja. Az említett ingovány növényzete jóval később indul fejlődésnek, mint a környező talaj növényvilága. Május vége felé még, midőn már a homokterületek flórája virulásának tetőpontjához közeledik, a zsombékot a télies zöldesbarna szín fedi ; jún. közepén azonban sarjadzani kezd a káka, fejlődésnek indul a szittyó (Juncus L), felveri a talajt a gyapu (Eriophorum L.), a palka (Cyperus L.) stb. s midőn már a kihaltnak látszó ingovány növényzete ébredőben van, feldíszíti a természet a neki zöldült területet a sárga liliom (Iris L.), a tárnics (Centiana i'neumonanthe L.), a hídör (Alisma Plantago I-.), a vidrafű (Menyanthes L.), a fűzlevelű fű (Lythrum Salicaria L.), a virágos káka (Butomus L.) stb. változatos szinű virágaival. Ez időpont az, midőn a süppedek növényzete szépségének teljében áll, mely mindaddig tart, míg csak a csaté (Schoenus nigricans L.) hatalmas sűrűje erőt nem vesz az ingovány növényzetén. 1) l) L. a »Függelék« 1. sz. a. felsorolt növényeket.