Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1892

11 lábainkkal. Lépten-nyomon inog, süpped az alattunk, s valójában tapasztaljuk, hogy vízi-növények gyökérszövedékén járunk. Mintegy 4 m. magasságig emelkedik itt a sziget fölé a nád sűrűje, mely környeskörül minden más növényt elnyomni látszik ; csak a mocsár-harasztok (Hydropterides Willd.) tengetik imitt-amott a szurkos talajon sivár életöket, valamint a sziget párkány zatán a világoszöld sásfajok képeznek némi gyepet, melyeknek éles levelei bókolva hajlonganak a víz tükre felett. Helylyel-közzel láthatni a fehérvirágú folyondárt (Convolvulus arvensis L.), a mint kanyargós indájával felkapaszkodik a karcsú nádra, valamint az ibolyakék virágú vízi chszölöt (Solanum dulcamarum L), a mely erőlködik magasba emelni terjengős szárát; míg a sárga liliom (Iris pseudacorus L.) kardos leveleivel harcziasan kandikál ki a nádas sűrűjéből. Mint valamely öv, úgy keríti a náderdőt a gyékény és a káka temérdek mennyisége. Nem képeznek ugyan ezek összefüggő egészet, de kisebb csoportokban sűrűen váltakozva szemlélhetők, főleg a tavi káka (Scirpus lacustris L.) uralja zötétzöld színű csomótlan szárával a nádmentes területet; habár a széles és a keskenylevelu gyékény (Typha latifolia L., T. angustifolia L.) sem hiányzik soha a mocsárok életadó talaján. Okét követi az alacsonyabb termetű, temérdek változatú sások (Carex L) egész serege, melyeket a pusztai ember savanyú széna név alatt jószágai számára szokott összegyűjteni. Hol a sás növény bozótosán lép fel, ott van az Alföld zsombékos rétje. A sások, melyek az ily zsombékos helyek uralkodó növényei, megszaggatott sűrűségű telepeket képeznek. Minden szál sás megannyi oszlop, mely nem ritkán egy méterre is felnyúlik. A csomótlan törzs alsó része temérdek sok gyökérrostból alkotott szövedékből indul ki, melyhez az elkorhadt gaz és levél kisebb-nagyobb mennyisége járulván, idő folytában tőzeggé alakul; ez az oka, hogy a sás-növények turfás talaja mindegyre gyarapszik s belőle az éleslevelíí sás meredt szára leszurkált pálezaként bukkan ki. A telep széle felé mindinkább rövidülő sásoszlopok megbarnult alja a víz alatt, gombos vagy bugás felső része a viz tükre felett látható. Minden ilyen sástelep a zsombék süppedékes talaján kisded halmot vagy pázsittal fedeti vakandtúrást ábrázol. Ha nyár kezdetével vetődünk ilyen zsombékos helyre, csakhamar meggyőződünk, hogy az nem egyéb ingoványnál, süppedékes rétnél: mert ez időtájt a sástelepeknek még csak imitt-amott tűnik elő csúcsa, később azonban, midőn a zsombékos terület aljvize felmelegszik, hatalmasan meghajtja a sátét (Vignea Koch). A növekedés kezdetekor vehetni ki legjobban a sástelepek szétszórtságát, melyek között helylyel-közzel vízfoltok szemlélhetők. úgy, hogy az ily terület szövevénye igazi vízi hálót mutat. Néhol a sáshalmok oly közel esnek egymáshoz, hogy a legkeskenyebb csónakkal sem lehet közéjök férkőzni, hanem csak óvatos léptekkel, olykor ugrással jut-