Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1892

10 névhez. Messziről egy sötétzöld színű tengert lát a szem, melynek vörösbarna teteje hintáz, hullámzik az alkonyi szélben. A nádasoknak is épen úgy, miként a hegyes tájak terjedelmes erdeinek meg vannak a magok sűrűi, bozótos helyei és tisztásai; csakhogy itt a tenyészet nem nyújt a fáradt emberi tagoknak pihenésre alkalmas árnyékot, nem sétálásra hívogató puha gyepszőnyeget, hanem a sás- és nádtenyészet, ha helyenkint meg is szakad, egyes növényszigetek és a víz sima tükre által egyesül egy egészszé. De üljünk képzeletben csónakra s tegyünk egy kis kirándulást a náderdő rengetegében. Sokfelé elágazó csatornán evezünk a szigetforma nádtelephez, melyen ha áttörtetünk, a mocsáros terület közepe táján nyílt víz tárul elénk. E nádperemű lagunácska sima tükrén, embertől ritkán háborgatva, édes öröm között úszkál és bukdácsol a szárnyasok tarka csoportja, mely a váratlan látogatásra robajjal kél szárnyra s a nádas belső sűrűjében tűnik el. Csak lassan haladhatván előre a vízi szövevény miatt, elég alkalmunk nyílik a növényzet szokatlan szépségében gyönyörködhetnünk. Itt egy fehér nimfa (Nymphaea alba L.) pihenteti hószínű virágait a tó csendes vizén, közeledtünkre gyengén hintáznak hatalmas levelei s fonállá vékonyuló szívó gyökerei egyre játszadoznak a meglódult vízben ; ott az aranysárga tavi rózsa, (Nuphar luteum Smith.) integet felénk kellemes illatú virágaival, míg amott a tüskésen fogazott levelű kolokán, vagy vízi aloe (Stratiotes aloides L.) himbálgatja fehér virágait; tovább a békatutaj (Potainogeton natans L.) egész kis oazisa emelgeti elkorhadt lemezeitől árván maradt barna levélnyeleit, melyeknek tövében a vízi csigák egész raja tanyát vert; emitt ismét a vízi boglárka (Ranunculus aquatilis L.) ezer meg ezer fehér virága tör magának utat a szabadba, míg a víz színe alatt egymásba kapaszkodva hintáznak foszlott levelei, s közbe-közbe a Charak igyekszenek vizfölé emelni csillárforma szárukat. Mentől tovább halad a csónak, annál szebb, változatosabb a vízi tenyészet. Ha csónakunk körül lenézünk a vízbe, ott látjuk a csoportokba verődött roppant számú békalencsét (Lemna trisulca L., L. polyrrhiza L., L. minor L.), a szárnyas levelű salhmgos és füzéres fésűfüvet (Myriophyllum verticillatum L., M. spicatum K.), a mocsárhúrt (Callitriche stagnalis L., G. vernalis L.), a vízi gazt (Geratophyllum demersum L.), a haragoszöld vízi lófarkat (Hippuris vulgaris L.) és a smaragdszínű moszatok töméntelen bőségét, a mint fonáltelepükkel a mocsár iszapján végig nyújtózkodnak. Ezeknek szövevényes szálai között kígyózik a. bajúszos szárú súlyom (Trapa natans L.), míg egyszer csak megmerevítvén derekát, dárdás levéllemezét a víz színére tolja. Valóban annyi meg annyi idegenszerű, fantastikus alakú növény tarka csoportjára bukkanunk, hogy bűvös káprázat fogja el szemeinket e kis vízi világban. Elérjük végre a tisztás határán a nádas szigetét. Sajátságos érzet fog el. midőn a csónakból kilépvén, a rengő talajt érintjük