Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1891

71 »Szeresd a magyart, de ne faragd le Erejét, formáját, dúrva kérgét róla: Mert mi haszna, símábh, ha jól megfaragják. Nehezebb eltörni a faragatlan fát.« A király igazoló szavai alatt elköltözik a nagy hős lelke, s megható kíséretben viszik este Budáról Nagyfalúra, hol »Harmadnap olyankor, egy fölleges estén, Domb emelkedett már Toldi Miklós testén, Amelyet az ó's kert bánatja jelével Behinte lehulló sárga falevéllel. Nem jelölte a sírt drága érez vagy márvány : Bencze volt az emlék, lába felől állván. Egy ásót ütött le, arra támaszkodék, S elborítá a sírt új havával az ég.« így kísérte Arany a hős életét lépésről-lépésre bemutatva az első részben a hős ifjúságát a megfelelő hangulatban, Toldi Szerelmében a férfiút küzdelmei és szenvedései közepette, Toldi Estéjében az élettől fáradt, elégedetlen, érzékeny öreget a természet megfelelő szakával. így kísérte a hőst ifjúságától sírjáig s igen sikerülten veti össze Gyulai a trilógiát a tekintetben Mikes Kelemen »Törökországi Leveleivel«, mert mint e műben, úgy a trilógiában is oly szépen váltakoznak az ifjúság, a férfikor s végül az aggkor, mint a természetben a tavasz, nyár és ősz. Az említettekben láttuk Toldi tárgyát; láttuk, mi állott Arany rendelkezésére, mit használhatott fel a trilógia minden egyes részéhez, láttuk, mily művésziesen dolgozta azt fel, hogy csinált a nyers adathalmazból, a száraz mondából, a szó szoros értelmében vett cselekményt, tele bájjal és élettel, hogy illeszkedik be azon cselekménybe minden egyes szereplő; most vessünk még egy rövid pillanatot, az egyes szereplőkre külön-külön is. Ami Arany trilógiájának olvasásakor leginkább csodálatra ragad bennünket, azmindenekelőtt a művészi jellemzés. Arany solia sem jellemez szavakkal, személyei mindig önmagukat jellemzik tetteikkel. A jellemzésnek ezen módját használja egész következetesen. A jellemeket nem egészben mutatja be, hanem részekre bontva, szálaikra szétszedve. Nem négy-öt vonással jellemez, mint teszik azt különösen epikusaink, hanem pontos megfigyelés alapján, minden oldalról bemutatja a jellemet, úgy, hogy azt minden legkisebb vonásában megismerjük és mindig előre is sejtjük, hogy később, a különböző körülmények közt miképen fog valamely egyén cselekedni. A személyek tetteinek inditó-okai sohasem általánosak, hanem mindég az egyén jellemébe 1 folyók. Hogy szavakkal nem jellemez, annak legfőbb bizonyítéka, hogy nem használ általános jelzőket. A trilógia első részében van ugyan néhány olyan jelző, amelyről