Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1891

72 azt hiszszük, hogy jellemzésre használja, (le azok nem annyira ezen ezélra, mint inkább a mü népiességének emelésére szolgálnak, utánozva a népmeséket, melyek szintén használnak ilyen állandó jelzőket. Ezeket utánozza Arany, midőn Bencze mellé állandóan oda teszi: »régi hű cseléd«, vagy Lajos melle »bölcs jó király« stb. A mű második részében már nem találunk ilyeneket, természetesen azért, mert a mű nem oly népies. Aranynál a jellem mindég tettekben nyilvánúl, s ezen tettek sohasem előre elképzeltek, hanem mindég a helyzetből folyók, nagyobb ellentmondás soha sincs tett és egyén közt. Mint a világirodalom nagy irói a klassikus példák után, vagy mint nálunk Kemény, egyéneinek indulatait és érzelmeit külső hatásokban is bemutatja, oly híven, hogy néha kiterjeszkedik a legkisebb izom megrándűlására is. Ezen hűségre való törekvés teszi Aranyt reálissá, ennek a következménye az ís, hogy néha, mint pl. Bürger az Ízléstelenségtől sem irtózik, amire példa az annyira kifogásolt sírási viszketeg leirása Miklós búcsúja alkalmával anyjától, vagy Miklós alvásának leirása. Jellemei, mint említettük, nem általánosak, hogy úgy mondjuk kosmopolitikusak, hisz egyénei oly híven tükrözik vissza fajuk sajátságait, hogy az egyénben egyszerre felismerjük az egész fajt, minden jellemző sajátságával. Miklós, Toldi Lőrínczné, Bencze, Bozgonyi, Piroska, mindmegannyi tőről szakasztott magyar alak, Mária és Károly ellenben a legtisztább olasz typus s nincs bennük egy vonás, amely a magyarnak speciális sajátsága. Lajos ellenben, ki a magyar és az olasz vér vegyülete, mindkét faj ismertető jeleit magán hordja. Arany soha sem utánozza azon Íróinkat, kik hőseiknek szilaj jellemét finomabb vonásokkal igyekeznek szelídíteni, de olyan vonásokkal, amelyek jellemük egyéb vonásaival nincsenek harmóniában, amelyeken meglátszik az idegen szín, ami magukat a hősöket is félig idegenekké teszi. Arany meghagyja, sőt egészen aprózva rajzolja Toldijának legnyersebb vonásait is, csakhogy az idegenné ne váljék. Nő alakjaiban már sokkal több a gyengédség, de azért a faji sajátságokat itt sem téveszti szem elől egy pillanatra sem. — Más a magyar Piroska, más a bosnyák Örzse, más az olasz Mária, vagy a cseh Jodovna szerelmének nyilvánulása. Ennyit Arany jellemzési módjáról általában. Ezek után vessünk rövid pillanatot a mü egyes alakjaira, ezek élén mindenekelőtt a főhősre, Miklósra. Miklós jel- Arany összes hősei között kétségkívül a legsikerültebben jellemtri'ogia mázett a trilógia főhőse Miklós. Az élethű jellemzésnek egyik sodik és főoka kétségkívül az, hogy Arany is önmagát rajzolja kedvencz harmadik ősében, mint szokták azt tenni a világirodalom elsőrangú szellemei.