Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1891

29 aminőnek őt Ilosvai még Lajos életében testi, különben, mint láttuk. Ilosvai sem mondja, hogy még Lajos életében halt meg s igy ezen adatok Ilosvai adataival is kiegyeztethetők. Szerinte a gyűlés után 2 évre halt meg, már pedig a gyűlés, mint láttuk, Lajos életének utolsó évére, 1382-re tehető s ha ehhez még 2 évet adunk, s ha ezen két év még átnyúlik a következő évszámba, megkapjuk az 1385-ik évet, mely az okiratok szerint is legvalószínűbben halálozási éve Toldinak. A következő évben az okiratok szerint már más a főispán. Ezek azon okiratok, melyek eddig napfényre kerültek, s melyek most már kétségtelenné teszik, hogy Ilosvai liöse, Toldi Miklós élt, még pedig Nagg Lajos alatt, a legnagyobb valószínűség szerint 1320 -1385-ig. 1385-ben halhatott meg, mint szabolcsi főispán. Bátyja György is élt, ugyanekkor bihari főispán volt, még 1382-ben mint ilyent említik az oklevelek. A négy okirat közt nagyobb időközök vannak, melyekről mit sem tudunk, lehet azonban, hogy idővel még kerülnek elő okmányok, melyek Miklós élete ezen idejére is világot vetnek. A hősnek életét így csak főbb vonásaiban ismerjük s ha most Következmár összevetjük ezt Ilosvai adataival, azt találjuk, hogy a hős élete te,esek meglehetősen összeegyeztethető ezekkel. Ilosvai hőse pályájának első fele inkább mondaszerű, mivel mint láttuk, ezt alakította át legjobban a népköltészet. Pályájának második fele azonban egyezik ezen adatokkal. Ebből következtethetjük, hogy a szájhagyomány eredetileg valószínűleg csak a hős életének második felét őrizte meg, amelyből kiindúlva, pályája első részét a monda teremté meg. Ennek ugyanis szokott eljárása, hogyha hőséről mindent elmondott amit tudott, pályájának kezdetére megy vissza, alacsony sorsban tünteti fel, mintegy sajátjának vallja, »adoptálja«, — mondja Szilády — hogy így lépcsőről-lépcsőre emelhesse, míg végre a dicsőség tetőpontjára jut. Így történt ez Toldinál is, kinek csak pályájának második fele volt híres, az elejét pedig a monda teremtette, hisz ma is megtörténik, hogy híres egyének életének kezdetét, a fényesebb pálya után ebből csak következtetve írják meg. Annyit azonban Toldi pályájának második feléből következtethetünk, hogy gyermekkora és ifjúsága nem volt oly teljesen elhanyagolt, amilyennek ezt Ilosvai feltünteti, mert nem képzelhető, hogy a család, amely egyik fiát udvari embernek neveli, a másikat teljesen elhanyagolja! Ha ez megtörtént volna, nem válhatott volna Miklósból olyan ember, kire később a királynak is szüksége van a gyűlésben s ha a monda erre vonatkozólag még sem tartott fenn semmit, abból magyarázható, hogy a monda egyedül a Miklós erejét dicsőítő tette-